Hogy segít a test a meditációban?

A taoista út abban különbözik a többitől, hogy a testet, mint anyagot és annak érzeteit külön szentségként tiszteli. Gyakorlóik úgy vélik, hogy a mai korban, amikor is nem jut minden tanítványra egy mester, szükségünk van az olyan visszaigazolásra, amely biztosítja az előrehaladásunk helyességét. Kezdetben az általános meditációk, amelyeket keresztbevetett lábbál végzünk, szabad teret adnak az elmélkedésre, az ábrándozásra, vagyis az elterelődésre. Később, amikor a tanítvány, képes túljutni a szétszórtságon, a számtalan belső élmény sűrűjében eltévedve kételyekbe ütközhet. Ha e kételyek esetleg büszkeséggel vegyülnek, sértődékenység és mások állandó minősítése fogja jellemezni a gyakorlót.
A meditációban való haladás, bármennyire is szellemi tevékenységként tűnik, testi szinten is megjelenik. Ha a tanítvány ismeri ezeket a testi jeleket, képes helyes irányba terelni tudati mozgásait, sőt a testtől tanulva, a gondolkodás és elmélkedés általános hibáit megszüntetni. Mindezt azzal érhetjük el, ha egy formagyakorlatba ágyazva, egy zárt körön keringetjük az energiáinkat, megtartva a mozgás folytonosságát és könnyedségét. Ez egy visszafelé irányuló folyamat, hiszen az érzelmek túláradása és a gondolatok bemerevedése, az energia áramlásában és az izmok működésében is blokkokat okoz. Amennyiben képesek vagyunk az energiáinkat és végtagjainkat akadálymentesen áramoltatni, nem tudnak kialakulni, vagy ha ki is alakulnak, nem tudnak már kibillenteni nyugalmunkból. Az, hogy egy előre begyakorolt formagyakorlatban a mozgásunk megakad, a testtartásunk megtörik, illetve az energia áramlás blokkolódásából helyi feszültségek keletkeznek, nem hogy a gyakorló számára, de még egy külső szemlélő számára is egyértelműen jelentkeznek. Egy ilyen állapotban a tudat nem tudja elérni a meditáció célját, a testtől való erőteljes függőség miatt.
A mozgásunk folytonossága nem csak a tudat felszabadítását idézi elő, hanem az így mozgó test, a taoisták szerint több bölcsességet képes átadni nekünk, mint akár az agy, illetve a gondolkodás. Míg az agy állandóan torzítja emlékképeinket, és a gondolkodás révén és a szélsőséges érzelmeink segítségével szinte mindig csak arra enged következtetni, hogy milyen szerencsétlen a helyzetünk és mennyi hibája van a körülöttünk lévő embereknek, addig a test a jelenben és az abban lévő lehetőségekben látja a boldogulását.
Zhang San-feng volt aki megfigyelte, hogy ha testét és energiáit folytonosan és további kilenc szabály szerint mozgatja, az élet minden területén képes teret nyitni. Mozdulatait formagyakorlatba öntötte, és művészetét TaiJiQuannak (Táj Csi Csüan) nevezte el. Mivel ezzel a művészetével a világot mozgató erőket fedte fel, mára a TaiJi az élet szinte minden területén megjelent. Sokat gyakorolják, mint harci művészetet, egészség megtartás és gyógyítás területén is jelentős helyet foglal, de a meditáció szemlélődését és a művészeti oldal megteremtését is elősegíti.