Két taoista klasszikus címének alkímiai szempontú elemzése

E gondolatok két taoista írás (Laozi: Daode Jing és Zhang Boduan: Wuzhen Pian) címét elemzik a taoista belső alkímia nézőpontjára szorítkozva. Mivel a belső alkímiai művelés szintekre oszlik, a gyakorlás mikéntje a szintek között – olykor jelentősen – eltér. Ez a különbség a gyakorlás fázisai között megmutatkozik a taoista írásokban is:

  • vannak alkímiai írások, amelyek a művelést megelőző felkészülésről beszélnek (a Három Dantian helyreállításáról),
  • mások az alkímiai folyamat egy-egy szintjére szorítkoznak, ilyen például A Sárkány és Tigris Könyve (Longhu Jing) mely az alkímiai folyamat első fázisáról (Jing gyűjtése, finomítása, átalakítása Jingqivé) ad tanítást,
  • megint más könyvek egyszerre több szintet ölelnek fel és tárgyalnak.

Arról, hogy az adott írás pontosan miről is ad nekünk információt, gyakran a mű címében találunk útmutatást, ezért az olvasást érdemes a címben elrejtett tudás kibontásával kezdeni.

A taoista belső alkímia alapjai

A címek felfejtéséhez lássuk először a taoista belső alkímia néhány alapelvét (természetesen a teljesség igénye nélkül):

  • Szétválás és testközpontúság: a filozófiai taoizmussal összhangban az alkímia is abból indul ki, hogy a Dao (az Egy) szétvált két szélsőségre (a Kettő: Yin és Yang), majd e két szélsőség fokozatosan összeszűkülve és „belesüllyedve” az anyagba, egyre sűrűbb formákban öltött testet. Jellemző azonban a belső alkímiára, hogy ezen kozmikus szimbólumokat az emberi testben, annak energetikai működésében, és a tudatban ható erőknek felelteti meg. Az alkímia ideája továbbá az, hogy ezen a lefelé irányuló létesülésen visszakapaszkodik, és visszafelé járja végig azt. E visszafelé irányuló folyamat kiindulási pontjaként természetesen az emberi testet teszi meg.
    •  Yin > Kun vagy Föld (Tiszta Yin) > Tűz (mely belsejében rejti a Yint) > izmok,
    • Yang > Qian vagy Ég (Tiszta Yang) > Víz (mely belsejében rejti a Yangot) > csontok.
  • Átalakítás: az alkímia (akár külső, akár belső) egyik központi motívuma a jelenségek egymásba alakítása, hogy az egymást követő szinteken egyre feljebb tudjon lépkedni. Fő szimbólumai ezért a fémek megmunkálásának tudományából származnak, legismertebb talán a szennyeződésekkel teli, földies érc hő általi finomítása és fokozatos arannyá változtatása.
  • Egyesítés: az átalakítást az alkímia gyakran az egymást kiegészítő ellentétek egyesítésével éri el. Kohászati példával élve, a tűzben vörös izzásig melegített fémet az alkimista vízbe meríti, így tűz és víz egyesítésével vízgőz keletkezik és emelkedik fel – ami a két szélsőség egyesítése előtt még nem volt jelen. Azaz a két összetevő, egyesítésük révén átalakult egy harmadik minőséggé.
  • Szintek, fokozatok: az átalakítás eszméjéből adódik az is, hogy az átalakító alkímiai folyamatnak szintjei, fokozatai vannak. Az evilági érc átalakulások folyamatán és szintjein halad keresztül, míg arannyá nemesedik – a cél ritkán valósul meg egy lépésben. A belső alkímia röviden a következő szinteket különbözteti meg:
    • testi munka (a Jing vagy Életerő szintje),
    • energiamunka (a Qi vagy Életenergia szintje),
    • szellemi munka (a Shen vagy Szellem szintje).
  • A szintek átjárhatósága: mindezen átalakítások, szintek és egyesítések szemléltetésére az alkímia szimbólumokat használ, melyek egyik sajátossága, hogy az átalakítási folyamat bármelyik szintjén értelmezhetőek, viszont szinttől függően mást és mást jelentenek.

E rövid bevezető után lássuk a műveket.

Laozi: Daode Jing

Talán a legismertebb és legtöbb változatban nyugati nyelvekre lefordított taoista írás, szerzőjét gyakran emlegetik a taoizmus megalapítójaként is. Ez a kijelentés természetesen túlzás és történelmi szempontból sem helytálló, hiszen már az i. e. 3. évezredben a Sárga Császár (Huangdi) is taoista elvek szerint művelte magát és vezette népét, ugyanakkor jól mutatja Laozi alakjának elterjedtségét és ismertségét.

Fennmaradt művének, a Daode Jingnek címét legelterjedtebben Az Út és Erény Könyvének fordítják magyarra. Mivel Laozit és művét a filozófiai taoizmus egyik központi alakjaként tartják számon, ezért művének címét is filozófiai szemmel szokták értelmezni. Ez a szemlélet például a következő értelmezéseket adhatja:

  • az Út (Dao) az Erényen (De) keresztül nyilvánul meg,
  • az Út elválaszthatatlan az Erénytől (az Erény az Út velejárója),
  • az Úton haladva az ember tettei spontán Erényessé válnak stb.

Mindez valóban benne rejlik a mű címében, azonban az alkímia alapelvein keresztül vizsgálva további jelentésszintek tárulhatnak fel. Fontos megjegyezni, hogy az alkímiai értelmezések semmiben sem mondanak ellent a filozófiai értelmezéseknek, pusztán más síkra, az emberbe helyezik azokat – teljesebb képet biztosítva ezzel ezen alapfogalmak megértéséhez. Ezek felfejtéséhez nézzük meg, mire utal az Út (Dao) és az Erény (De) a taoista belső alkímiában.

Út (Dao)

Egyrészről természetesen a taoizmus alapjául szolgáló Utat értik alatta, mely a teljes létezés szavakkal ki nem fejezhető, felfoghatatlan alapjaként van jelen. Ebben az értelemben Hatalmas vagy Nagy Daóként szoktak utalni rá, megkülönböztetve az emberben jelen levő Kis Daótól. Ez utóbbi az emberi lényben található, a Nagy Daóval azonos minőségeken osztozó összetevő, mondhatni, hogy a Daóból egy szikra (ami minőségében nem, csak mennyiségében különbözik a Nagy Daótól). Ebben az értelmezésben megfeleltethető a taoista belső alkímiában talán gyakrabban használt Xing kifejezésnek, melynek lehetséges fordításai: Természet, Alap Természet, Eredendő Természet, Lényegiség.

Erény (De)

Ahogy azt korábban a filozófiai értelmezésben láttuk, az Erény elválaszthatatlan az Úttól. Ezzel összhangban az emberben rejlő Kis Dao (vagy Xing) is rendelkezik Erénnyel, ez azonban már az egyénre jellemző (mint ahogy a Kis Dao is a Nagy Dao vetülete az emberben). A Ming lehetséges fordításai: erény, forma, alak, név, sors, végzet (mivel a Ming képzetéhez szorosan hozzátartozik az erényes ember képe, azaz olyan személy, aki „együtt halad az erényekkel”, ezért gyakran fordítjuk rendező elvnek is). A sors vagy végzet ebben az értelemben nem egy előre elrendeltségre utal (arra, hogy adott időben, adott helyen egy eseménynek be kell következnie), hanem az ember személyes erényeit takarja, melyek az ő Kis Daójához tartoznak, és melyek gyakorlásával ki tudja bontakoztatni a benne rejlő Kis Daót (a Xinget).

Összegezve a Daode Jing címének taoista belső alkímiai értelmezését

Ha az Utat és az Erényt tehát a belső alkímia fentebb felvázolt elveivel összhangban hozzuk, akkor a következőre jutunk:

  • Emberközpontúság: ha e fogalmakat rávetítjük az emberi lényre, akkor megkapjuk az ember Eredendő Természetét (Kis Dao vagy Eredendő Természet) és a hozzá tartozó Erényét (De vagy Végzet).
  • Szintek, fokozatok: a felvázolt három szint (Életerő, Életenergia és Szellem) közül az Eredendő Természet (Xing) és a Végzet (Ming) a Szellemhez tartozik.
  • Egyesítés: az Utat (Dao vagy Xing) és az Erényt (De vagy Ming) egyesíteni kell, hogy feljebb tudjunk jutni az alkímiai folyamatban. Erre utal a Daode Jing címe is, mivel a kínai nyelvben az egymás mellé írt karakterek jelenthetik a két általuk jelölt tartalom egyesítését is.

Az Út és Erény Könyve tehát az ember Eredendő Természetének (Xing) és Végzetének (Ming) egyesítéséről szóló írás. Az egyesítés hogyanjáról akkor kaphatunk információt, ha a könyvben használt szimbolikát is alkímiai olvasatban értelmezzük, azaz figyelembe vesszük, hogy a különböző szintek szimbólumok segítségével átjárhatóak, illetve emberközpontúan vizsgáljuk őket:

  • Császár: az emberi testben az uralkodó, azaz a Szellem (Shen),
  • Miniszter: az emberi testben a szervező, rendező funkciót betöltő összetevő, azaz az Életenergia (Qi).
  • Nép: a test (Jing).

Ezen írás kereteit meghaladná a mű ilyen irányú mélyebb elemzése, bátorítom azonban az Olvasót, hogy az itt felvázolt szemlélet „szemüvegén” keresztül is olvassa ezt az igazán rendkívüli könyvet.

Zhang Boduan: Wuzhen Pian

A cikk a Wuzhen Pian (A valóság megértése vagy A valóságra ébredés könyve) címének elemzésével folytatódik.

Szerkesztői frissítés: a cikk folytatása végül külön írásként készült el, itt olvasható: http://dao.hu/node/250