A gyógynövények hallgatag és szelíd világa

Bármerre is menjünk, élmények, benyomások sokasága ér bennünket: hat ránk társunk hangulata, munkatársaink hangneme, az olvasott könyv, látott események környezetünkben. Máshogy hat ránk a város szürke, forrongó betonrengetege, mint egy séta a hűvös nyári bükkerdőben. Mindezeket a dolgokat érzékszerveinken keresztül tapasztaljuk – akkor vajon mennyire közvetlenül hat ránk az a táplálék, amit elfogyasztunk és testünk szerves részévé válik? Egy egyszerű burgonyapürének is van múltja: annak a pár szem gumónak is volt élete egy szántóföldön, az őket érlelő burgonyanövénynek van neve, jellege és igényei, melyeknek az adott év időjárása és a gazda figyelme valamennyire eleget tett. Mindez az élet benne van a burgonyapürében, amit mi magunkhoz veszünk. Ha ez olyan megfoghatatlannak tűnik, csak kérdezzünk meg egy szőlész-borászt: a bor mit mesél a szőlőnövény adott évéről?
A növények, a Föld élővilágának hallgatag lakói, türelmesen és szelíden veszik körbe és töltik fel életünket. Már egy lélegzetvétellel is kapcsolatot teremtünk velük. Virágcsokrokként életünk ünnepélyesebb pillanataiban, mámorító nedűként egy pörgő éjszakán, mély szippantás a tea illatából, erőt adó gyökérzöldség-leves egy hosszú betegség után… 


Sokszínű az emberiség, sokféle élethelyzettel és problémával – a növények megjelenési formája, elkészítése módja és ránk gyakorolt hatása is épp oly sokszínű. Hogy pontosan milyen módon vannak ránk hatással, azt többféleképpen fogalmazhatjuk meg. A tudományt hitvallássá tevő nyugati civilizáció a kémiában, a molekulák szerkezetében hisz és tüneteket társít: például a szederlevelet csersavtartalma folytán hasmenésre, gyulladásoknál öblögetésre, sebeknél lemosásra ajánlja. A holisztikus megközelítésű, energiában „gondolkodó” keleti gyógyászat annyit állapít meg, hogy a szederlevél a Tüdő, Húgyhólyag és Vastagbél meridiánra van hatással, vagyis mindazokra a funkciókra, amiket az említett szervek látnak el. Ha megismerjük mindkét rendszert, meglátjuk, hogy valahol középen mégis megegyeznek: pont ott, ahol maga a Szeder növény áll, és csak megfogalmazás és megközelítés kérdése, hogy hogyan használjuk fel, amit a növény tud adni.
Mivel az emberi lénynek sokféle állapota lehetséges, a gyógynövényeket és a táplálékként szolgáló zöldségeket is több módon használhatjuk fel. Ami leggyakrabban eszünkbe jut, az a betegségek esetén elfogyasztható gyógynövény-tea. Megfázáskor egy meleg, mézes hársfatea, vagy a széles tünetcsoportra alkalmazott kamillatea. Pedig a felhasználás módja ennél jóval sokszínűbb lehet: nézzünk hát néhány példát!
Ugyanezt a kamilla-forrázatot vattapamaccsal borogatva kötőhártya-gyulladásra is lehet alkalmazni, vagy a kislángon gőzölgő kamillatea fölé hajolva javíthatjuk gyulladásos arcbőrünk vagy légútjaink állapotát. Akinek nincs ideje teakészítéssel bíbelődni, de köhögés kínozza, annak az útifű szirup formájában is rendelkezésére áll. A szirup már töményebb kivonata a növény erejének – általában cukorral készítik s kanalas orvosságként fogyasztják. Ám vannak bizonyos növények, melyeknek hatóanyagai vízzel nem szívesen elegyednek, ezeket alkohollal tudjuk kicsalogatni a növény sejtjeiből. Ilyen az immunerősítő kasvirág, mely sokkal hatásosabb tinktúraként, mint teaként. Tinktúraként fogyasztják az étvágyserkentőket, vagyis a gyomorkeserűket: édesítés nélkül ajánlott fogyasztani étkezés előtt, mert a keserű íz serkenti a nyálmirigyek működését, ezen keresztül pedig a többi emésztőmirigy működését is; az édesítéstől „ellustul” a nyáltermelés.
Vannak olyan gyógyító növények is, melyeknek sem vizes, sem alkoholos kivonatát nem ajánlott elkortyolgatni, mert a szervezet számára túl erős anyagokat tartalmaz. Ilyen a fekete nadálytő, melynek ősszel gyűjtött gyökeréből kenőcsöt készítenek és a törött csontot tartalmazó testrészre kenik. Hatásosságára bizonyíték a nadálytő régi népi neve: „csontforrasztófű”.
A körömvirágot krémként és teaként is alkalmazhatjuk: mindkét formában a bőrt regenerálja. A napsárga szirmokból készült tea a „belső bőrünket”, a szervek nyálkahártyáit hozza rendbe, az olívaolajjal és kókuszvajjal készült krémje pedig kellemesen hűvös és simogató a strandon való alvás után zaklatott állapotba került hátbőrünkön.
A fenti tüneteket és a hozzájuk kapcsolt gyógynövényeket a nyugati világ fitoterapeutáitól hallhatjuk.
Amennyiben a gyógynövényvilág energetikája, a holisztikus megközelítés érdekel minket, tanulmányozzuk a keleti világ gyógynövény használatát, s egy újabb érdekes világ tárul szemünk elé. Az eddig rutinszerűen használt, vagy éppenséggel érdektelen növények kerülnek teljesen más megvilágításba, vagy magyarázatra lelnek furcsa hatások.
Például amikor úgy vagyunk megfázva, hogy a fejünk teljesen tompa és nehéz a felgyülemlett váladéktól, meglepően jól esik egy csésze forró borsmentatea, ezúttal méz nélkül. Egy-két csésze után megindul a váladék eltávozása, a sok zsebkendőt mintha nem céltalanul fújnánk teli. A keletiek szerint a borsmenta hat az epehólyag-meridiánra, amely végigcikázik a fej két oldalán. Mivel a meridiánban serken az energiaáramlás, az segít a fej kitisztulásában és felfrissülésében.
Vagy ha veszünk újból egy megfázásos példát, a kínai gyógyászat ártó okként ismeri a Hideg behatolását, főleg, ha Széllel érkezik. Ilyenkor az arc fázik, tüsszögéssel, híg orrváladékkal kísért tünetegyüttesünk van, esetleg hőemelkedés kíséri. Amennyiben ez a Hideg hatás nem hatolt mélyre, remekül lehet ellensúlyozni csípős, tüzes fűszerekkel, növényekkel. Általában ezek a növények serkentő hatással vannak a Tüdő meridián munkájára, izzadást okoznak, amely belülről kifelé (az ártó hatással ellentétes irányban) elűzik a Szelet és a Hideget. A paletta színes: fogyaszthatunk nyersen fokhagymát, míg könnyünk nem serken, vagy chilit szórhatunk a forró tea felszínére (ez olyan, mintha tábortüzet raktak volna a tüdőnkbe). Kenjünk csípős tormakrémet a pirítósra, csipegessünk hagymacsírát, vagy gyömbérrel fűszerezzük ételeinket.
Az utóbbi példákból láthatjuk, a betegségek esetén nem csak gyógynövényekben érdemes gondolkodni, hanem ételekben is. Emlékezzünk a burgonyapüré gumóinak életére: az egyszerű, untig ismert zöldségeink is valamilyen hatással vannak a testünk aktuális problémáira. Kultúrnövényeink gyógyhatása külön köteteket tölt meg, és aki megismeri ezeket a hatásokat, okosan tudja táplálni testét mind az egészséges, mind a betegeskedő időszakban.
Néhány példa a teljesség igénye nélkül: a kukoricaszemek forrázata méregtelenítő hatású húgyhólyag- és vesegyulladásoknál, a zab serkenti a pajzsmirigyműködést, a bab erősíti a szívműködést és a vérkeringést, a burgonya részt vesz a csontok felépítésében, a sárgarépa lassítja az öregedési folyamatokat, a retek csökkenti a vérzsírszintet, a paprika megkönnyíti a vér áramlását és javítja az összpontosító képességet, a paradicsom őrzi a bőr, a haj és a körmök épségét. A szamóca leve megköti a mérgező nehézfémeket a belekben, a szeder megelőzi a vénás betegségeket és az aranyeret, a ribiszke fokozza az életerőt. Az ételek készítésekor használt fűszerek az ízesítő hatáson kívül jelentős gyógyászati erővel is bírnak: például az ánizs görcsoldó, a bazsalikom olaja elűzi a bélférgeket, a kömény puffadásgátló, a rozmaring epe- és vizelethajtó, a majoránna csillapítja a menstruációs görcsöket.
A kombinációk és az elkészítési módok újabb perspektívákat tárnak elénk. Az egyes ismert hatású építőkövekre a kezelések különböző hatással vannak, például a szárított gyömbér forróbb jellegű, mint a frissen reszelt. Vagy a rozmaring vörösborba áztatva inkább emeli a vérnyomást, mint ecetbe áztatva. Az elemek társítása sem mindegy: a gyenge tüdejű embereknek a reszelt fokhagymát ne tejfölbe keverjük, hanem mézbe (ugyanis a tejtermékek nyákosító hatásúak, és ez megterheli a tüdőt). Vagy a nehezen emészthető hüvelyes- és káposztaételeket társítsuk puffadásgátló fűszerekkel (pl. kömény). A fázós, tompa embernek ne joghurttal ajánljuk a tápláló gabonákat reggeli müzliként, hanem inkább megpirítva, fahéjas almakarikákkal, mazsolával. Megfordíthatjuk a logikát: nyáron a tüzes, izzadó férfinak készíthetünk olyan borsikafüves zöldbablevest, amit tejföllel, ecettel savanyítunk be; vagy puncspudinggal elkészített, pincében hűtött meggyes-szedres-ribizlis gyümölcslevest, melyek bizonyosan kellemes hűsítő hatással lesznek reá.
De nem csak betegségek esetén gondolkozhatunk el a gyógynövények (gyógyzöldségek – gyógygyümölcsök…) fogyasztásán! Csodálatos módon a természet úgy van berendezve, hogy amire szüksége van az emberi szervezetnek, az éppen ott és akkor rendelkezésre áll. Tél végén, amikor már ki vagyunk éhezve valami friss és zöld táplálékra, csíráztathatunk gabonákat: a duzzadó magból kirobbanó csíranövények telis-tele vannak éltető anyagokkal, ami új energiával tölt fel minket is. A hamar asztalra kerülő retek kipucolja a hosszú tél alatt „megült” veséinket, a hajtatott kesernyés saláták a tavaszi fáradtság ellen hatnak. A tavasszal kibújó és korán virágzó gyógynövényekből össze lehet állítani egy remek tavaszi tisztító teát: csalán, zsurló, kökényvirág. Ahogy éled a természet, úgy élednek a kórokozó baktériumok, vírusok s tartanak velünk egész év során, de úgyszintén egész év során mindig találunk valami olyan gyümölcsöt, zöldséget, fűszert vagy gyógynövényt, ami C-vitamint tartalmaz. A cseresznye, meggy, ribizli, szeder érése a meleg nyári időszakban van, amikor jól esnek hűsítő savanykás ízeik. A nyári alma savanykás, az őszi almák már inkább édeskés-kásásak. Az alma és a körte őszre és télre is tárolható: anyagaik nagyban segítik az év kevésbé aktív időszakára készülő, lassuló emésztőrendszert. Hasonlóan segítő hatással vannak az emésztésre a téli zöldségek, a káposzták, kelbimbó. Eme zöldségek fő beérési időszaka egybeesik a húsevők számára fontos toros időszakkal, sőt, puffadásgátló fűszereink (pl. kömény, ánizs, koriander) is beérnek ekkorra. Jogos a kérdés: de mi van a téllel, amikor odakinn csak hó terem? Hát akkor az emberi test is onnan nyeri energiáját, ahova a természet húzódik vissza téli pihenőre: a magvakba, gyökerekbe. A gabonák, burgonya, gyökérzöldségek végig tudják kísérni a telünket, a szárított csipkebogyó véd a fertőzések ellen, a galagonyatermés pedig a lassuló keringést támogatja; az aszalt gyümölcsök és mazsola a nyári napfény emlékét adják a téli sötétben.
Hogy miért fontos eme tétel ismerete? Mert ha ételeinket és teáinkat igyekezünk friss, szezonálisan virágzó-termő és helyben termett alapanyagokból összeválogatni, akkor a testünk védekező rendszerét a maximumon tudjuk tartani. A gyógyítás helyett a megelőzésre kerül a hangsúly.
Akik pedig nem elégszenek meg az „alap-egészséggel”, tovább tudják növelni testük energiatartalmát speciális, ún. adaptogén gyógynövényekkel. Ezek a növények úgy működnek, hogy nem kifejezett tünetekre jók, hanem önmaguktól olyan helyen látják el a szervezetet plusz energiával, ahol arra épp szükség van. Ha van valamilyen energiahiányból eredő tünet, azt gyógyítják – így segíthetnek például a hasmenéses és a székrekedéses betegen is. Amennyiben az illető teljesen egészséges, és energiával feltöltött a belső rendszere, akkor a nemi működést fokozzák. Ez a tétel fontos lehet például a harcművészeknek, sportolóknak, akik a nemi energiát, vagy más plusz energiát gyakorlásukba akarják fektetni. A legismertebb adaptogén gyógynövény a ginzeng, mely sokféle formában fogyasztható, ezek közül a helyzetünktől függően választhatunk. Hosszú betegség után lábadozóknak elég pár szelet ginzeng az erőlevesbe, bátrabbak az ázsiai ginzeng (Panax ginseng) zöld dobozos ampulláját (tinktúráját) is választhatják. Szintén adaptogén növény a trópusi guaraná és az ázsiai illatos rózsásvarjúháj (Rhodiola rosea), ezekkel a növényekkel főleg valamilyen készítmény (étrendkiegészítő) formájában találkozhatunk.
Az eddig áttekintett lehetőségek máris rengeteg utat nyitnak az érdeklődők számára – mégis, csak egy kisebb szeletét teszik ki a tágabb értelemben vett gyógynövények világának!


Ugyanis az emberi lénynek nem csak teste, hanem lelke és szellemisége is van, s amennyire lehet a test problémáira hatni a növényekkel, épp annyira lehet a lelkivilágra, pszichikumra, szellemiségre is. Ennek hathatós példája a pszichoaktív növények csoportja: anyagaikkal nem csak a szervezet működésére hatnak, hanem hallucinációkat, látomásokat idézhetnek elő.
A hatások nem elválaszthatók egymástól. Gondoljunk csak arra, hogyan reagálunk olyan étel illatára, amit szívesen eszünk, s hogyan, ha számunkra rossz emlékhez kötődő szagot érzünk. Az illatok befolyással vannak az emésztő szervrendszerünk működésére is, de a memóriánkra is, így a közérzetünkre is, mert a szaglóideg ingerülete szinte közvetlenül az agyunkba jut, a limbikus rendszerbe, ami felelős az érzelmi, ösztönös viselkedésért. Így már nem tűnik furcsának, hogy ezekről a hatásokról is jelentős irodalom szól és komoly ajánlások vannak olyan esetekre, amikor nem a testünk, hanem a lelkünk beteg.
Gondoljunk elsőnek az illóolajok, füstölők világára. Nagymamák levendulaillatú ágyneműje, zöldalma illatú gyertya, sőt létezik „karácsonyi illatkeverék” is, ami az ünnepekkor használt fűszerek keveréke. Más hatást kelt egy irodában használt aromalámpa citrom-, vagy szantál illattal. Templomok tömjénje, vagy szent helyeken gyújtott füstölők illata is már segít emelkedett lelkiállapotba kerülni. Lelki-testi feszültségeinket oldja egy citromfű, bergamott, levendula illóolajjal kevert meleg fürdővíz. Élénkítő, szellemi frissítő hatású a rozmaring és a borsmenta illóolaja, erotikus együttlétet kísérhetünk narancsvirág vagy jázmin illatával.  A meditációs elmélyüléshez valamely nehezebb keleti illatot szoktak ajánlani: pl. az ilang-ilang, mirha, indiai citromfű, kubeba, fahéj; sőt az egyes csakrákhoz is társítottak illóolajokat, például a korona csakrához a lótuszt.
Az illóolajok a növény igazán tömény kivonatai: négy millió darab jázminvirágból nyerhető fél kilogramm tiszta olaj… A hatást már alig néhány csepp is hordozza, de töménysége végett belsőleges használatuk nem ajánlott.
 Ámde a virágok hatásához nem csak igazán hosszas és drága kivonatolással férhetünk hozzá. Két kitűnő orvos is tett olyan felfedezést, melyben a növények hatását a legegyszerűbb oldószerrel: a vízzel vonja ki, de egy speciális módon, aminek eredményeként nem a hatóanyag kerül bele a kivonatba, hanem a hatóanyag hatása. Mindkét módszer alaptétele az, hogy a víz igen jelentős információtároló és –hordozó közeg.
Samuel Hahnemann nevéhez fűződik a homeopátiás orvoslás. A homeopátiás szerek ún. potenciálással készülnek, ami nem más, mint egy adott növény (vagy állati eredetű anyag, ill. ásvány) hatóanyagának százszoros, ezerszeres vagy ötvenezerszeres higítása több lépcsőben, rázogatással és ütögetéssel együtt. Egy kész homeopátiás szerben már maga a hatóanyag kémiailag már nem is játszik szerepet, hanem sokkal inkább az információja. Ezért egy homeopata orvos állapotfelmérésében nem csak a test betegségének tüneteiről kérdez, hanem a lelkiállapotról, közérzetről is, és a kapott anyag sokkal inkább a szervezet belső, öngyógyító rendszerét ösztönzi. A homeopátia használ több mérgező növényt is, illetve közismert növényeket néha a megszokottól teljesen eltérő hatással emlegeti. Például a kökörcsin (Pulsatilla) egyszerű teája mérgező, ezért a fitoterápia nem használja. Ezzel ellentétben a homeopátiás kivonata jó a következő tünetegyüttesre: nyálkahártyák krónikus folyása, változékony hangulat, torokgyulladás, szomjúság hiánya, elhagyatottság-érzés.
A másik speciális módszer dr. Edward Bach nevéhez fűződik, és róla Bach-virágterápiának nevezték el.  Harmincnyolc virágból készített speciális vizes kivonatokat, és kifejezetten lelki tüneteket társít hozzájuk, ugyanis azt állapította meg, hogy bizonyos növények rezgése megfeleltethető adott lelki problémák rezgésszintjével. A gyógyításban kulcsfontosságú a jellem hiányosságainak, szellemi félreértések, negatív reakcióminták felismerése. A páciens a tudatosított problémáinak leküzdéséhez kap segítséget az esszenciáktól, amikkel képes lesz visszatérni a saját belső harmóniájához, a felsőbb énjéhez. Szintén néhány példa említésképpen: három virág kivonata segít a magányosság érzésén. A hangafű esszencia olyanoknak való, akik állandóan társaságot keresnek, mert fontosnak érzik problémáik megosztását másokkal. A nebáncsvirág akkor jó, ha valakit a türelmetlensége, száguldása tesz magányossá. A békaliliom pedig olyan embereknek való, akiket az állandó felsőbbrendűség-tudatuk, büszkeségük tesz távolságtartóvá és elszigeteltté.
Összefoglalva: a gyógynövények, zöldségek és gyümölcsök hatással vannak mind testünkre, mind lelkünkre. Említhetjük csupán az egyik, vagy a másik szint tüneteit, de ne feledjük, voltaképp egy összetett hatást gyakorlunk egy összetett rendszerre. Ezt a keleti bölcsek jól tudták: régi gyógynövény-formulák maradtak ránk, melyek hatását leírták mindhárom szinten. Ismerkedjünk magunkkal, térképezzük fel problémáinkat és céljainkat, bátran próbáljuk beilleszteni az egyes mozaikokat mindennapi életünkbe, s örömmel tapasztalhatjuk a sokféle pozitív változást. Például egy tavaszi tisztítókúra, vagy egy okosan végzett böjt is már meglepő hatásokat okozhat.
„Az ember a természet része”- ismerjük ezt az elcsépelt, milliószor hallott mondást. De vajon megéljük-e? Ebből a rövid bemutatóból is látszik, mennyire sokrétű a növényvilág emberekre gyakorolt hatása, s az egyéntől függ, mennyire tudatos ezekben a hatásokban, s mennyiben használja ki azokat teljes körű egészsége érdekében. Megismerni az összes lehetséges kapcsolatot, az emberi lény összes lehetséges problémáját roppant feladat, és sokat kell tanulni ahhoz, hogy egyszerűvé váljék. De ez igazából nem is szükséges: már nagyot tettünk magunk és környezetünk egészségéért, ha az általunk fontosnak tartott problémákra és helyzetekre vonatkozó információkra, ill. azok felhasználására nyitottak, érdeklődők vagyunk, s ezekért az áldásokért cserébe tisztelettel és szeretettel fordulunk a menekülésre nem képes, hallgatag és szelíd növényvilág felé.