Megérkezni a Három Kincs Völgyébe mindig élmény. Minden évszakban más-más arcát mutatja. Ahogy a kanyargós úton haladunk lefelé a völgybe, mindig várom azt a részt, ahol egy pillantást vethetünk a Tanyára fentről. Ilyenkor mindig elmosolyodok és abban a pár pillanatban, mintegy miniatűr makett világot szemlélve figyelek, hogy mit veszek éppen észre.
A Yang Tűz Ló ünnepség hétvégéjére vegyes érzelmekkel érkeztem, képeken már láttam a Tó körüli átalakítás egy-egy részletét, de igazából nem tudtam, hogy mire számítsak. Már ahogy áthaladtunk a kapun látszott, hogy nagy a változás. Lesétálva a Tóhoz szíven ütött a látvány. Jóval nagyobb területen tűnt el a fű, és váltotta fel a szürke, kopár táj és lett helyenként fél méteres vájat a gépek kerekeitől, mint ahogy gondoltam. Kellett egy kis idő feldolgozni a látványt, körbe sétálva a Tavat néztem a letört ágakat, a megcsonkított fákat.
A búskomor hangulatból segített kiemelkedni az ismerős arcok látványa, nagyon jó volt újra találkozni a hosszú tél után azokkal, akikkel főként csak a táborok alkalmával tudunk személyesen is. 😊😊 A Tea pavilon, a kert, a ház, a szobák – amik egyre szebbek és otthonosabbak – és a többi hely, ami nem változott, a csend és a nyugalom mind-mind segített összeszedni magam.
Természetesen a Tanyán a Taiji sem maradhat el. ☺ Szerencsére gyönyörű kék ég, napos, enyhe tavaszias idő várt minket. Végül össze is gyűlt egy kisebb csapat, és próbáltunk egy szűk órába bele sűríteni mindent, amit tudtunk.
A kis konyhában vidám beszélgetés mellett megvacsoráztunk, este pedig András tartott a bolygókról, csillagokról rendkívül érdekes és izgalmas előadást. Hogyan keletkezik, él és pusztul el egy csillag. Folyamatos nagy bummok és reccsek. Nóvák és Szupernóvák…
Vasárnap közös reggeli után Balázs(ka) vezetésével Qigongoztunk, majd utána több csapat alakult és voltak akik metszették a fákat, bokrokat, mások pakoltak, rendet raktak, takarítottak, vagy az utat javították, és még sorolhatnám. Páran a Tea pavilont díszítették fel az újévi előadáshoz.
3-4 éve járok a Három Kincs Völgyébe, és csak párszor voltam táboron kívül itt segíteni, de nagyon jó érzés közösen alakítani, szépíteni a völgyet. Ahogy telt az idő és egyre többen érkeztek, egyszer csak azt vettem észre, hogy kicsik és nagyok, fiatalok és idősebbek, mindenki szorgoskodik és segít ahol tud. Ennyi embert nem láttam még itt együtt dolgozni, serénykedni, hirtelen felpezsdült az élet a Tanyán.
Meg is látszott, pár óra alatt sokat haladt a csapat. Mindenki részt akart venni benne, egymást segítve, jókedvűen, így együtt játék volt, szórakozás, kikapcsolódás, nem munka.
Rendkívül jó volt megnyitni a “szezont” a Tanyán. Mielőtt haza indultunk volna tettem még egy kört a Tó körül. A kedvenc fűzfámnak támaszkodva melankolikus hangulat fogott el, de egyszer csak jött egy gondolat, a megújulás. Ha valami szétesik, darabjaira hull, majd újra épül lépésről-lépésre, még szebb és még erősebb lesz. Gyönyörű zöld fű terült el még pár hónapja a Tó partján, dús növényzet vette körül mielőtt megkezdődtek volna a munkálatok. Bár most nem a legszebb arcát mutatja, de ott van benne egy új kezdet lehetősége, és ahogy elkezdtem látni, hogy milyen lehet majd pár hónap, pár év múlva, a kedvem is egyre jobb lett, elmúlt a búskomor hangulatom, megkönnyebbült a szívem. Ezzel az érzéssel sétáltam visszafelé a házhoz.
Sok munka lesz még, de ha így össze tudunk fogni, és együtt szépíteni, fejleszteni a Három Kincs Völgyét, ahogy azt vasárnap délelőtt is tettük közösen, bele téve minden tudásunkat, szeretetünket és lelkesedésünket a Tanya és egymás iránt, akkor hamar még szebbé válik.
Őrizzük együtt a látomást! 😉😉
Sziszi