A belső és külső szellemi összhangja

Az örökkévaló igazság szerint: „A balsorsot és az áldást minden egyes személy maga vonzza magára, nem pedig jól meghatározott és megkülönböztethető utakon, kívülről érkezik.”

Az emberek általában nem ismerik fel, hogy a sorscsapás vagy áldás az egyetemes energia válasza egy személy tudatának formájára, és az illető viselkedésmódjára. Mindez finom, mélyreható és szövevényes módon megy végbe, az emberek számára mégis nyilvánvaló, hogy a következmény hiteles, és mindig pontosan megjelenik. A régiek ezt az energetikai megfelelést néha a „büntetés” vagy a „megtorlás” törvényének hívták. Bárminek is nevezzük, tulajdonképpen azt jelenti, hogy a cselekedet vagy tett mindig visszahat a cselekvőre, vagyis a külvilágtól mindent „visszakapunk”. Valójában az ember gondolkodásmódja és cselekvése teljes mértékben hat az életére, megváltoztatva életminőségét és élethosszát.

A jó vagy gonosz gondolatok, illetve tettek elkerülhetetlen következményekkel járnak, melyek elválaszthatatlanok egymástól, mint az árnyék az élőlények testétől. Az emberek auráján nyomot hagy minden olyan bűntett és vétek, amelyet személyes megjavulásukig, és megváltozásukig elkövettek. Az aura a személy szellemi valóságából összeálló energiamező, melyet magunkkal hordozunk, és a külvilág az ennek megfelelő energiákkal hat vissza ránk. A felsőbb birodalmak válasza az adott személy aurájára olyan, mintha egy szellemi lény jegyezné fel az illető gonosztetteit, és súlyosságuknak megfelelő büntetést szabna ki. Ezen túlmenően, léteznek olyan gonosz szellemek, melyek az ember testébe bújhatnak, ha a szóban forgó személy gonoszsága egy bizonyos szintet elér.

A gonosz gondolatok, tettek és energiák lerombolják az élet normalitását. Ennek következtében leromlik az egészség, és az ember Szelleme kiürül, sivár lesz. Egyre gyakrabban csak szenvedéssel és nyomorúsággal találkozik, a többi ember pedig egyre jobban elutasítja társaságát. Sorscsapások és szerencsétlenségek hajszolják, mindenféle ártó energia veszi körül, a boldogság és a jószerencse pedig menekül előle. Az élvezetek, a gyönyör méreggé válik, és a boldogság eltűnik. Amikor az életlehetőségek megszűnnek, és az Életenergia kimerül, az illető anélkül hal meg, hogy lehetősége lenne elérni a halhatatlan szellemi életet. Ezért mindazoknak, akik örök és jó életet szeretnének élni, elsősorban kerülniük kell minden gonosztettet.

Hogyan óvhatja tehát az ember a saját Szellemét, hogy a jó növekedjék benne és elkerülje a rosszat? Ha cselekedetei helyénvalóak és jók, nyugodt lehet. Ugyanakkor, a teljes sikerhez kerüljünk el minden olyan személyt és helyzetet, mely sérti az Utat, és ne járjunk gonosz ösvényeken. Semmi szégyenteljest ne kövessünk el, még titokban sem. Gyakran nem könnyű a megszokott rossz tulajdonságokat levetkőzni, távol maradni a veszélyes helyzetektől, vagy az ártó szándékú emberektől, de a folyamatos törekvés biztosan meghozza a gyümölcsét. Néha egyenesen jobb az egyedüllétet választani, mintsem a rossz társaságot.

Növeld a jót az erény felhalmozásával, és szorgalmasan gyűjtsd a szellemi érdemeket a jó gondolatokkal és cselekedetekkel. Szíved érezzen együtt minden teremtett lénnyel. Szellemi energiádhoz, az élet valódi tekintélyéhez mindig legyél hűséges. Szüleidre nézz föl, óvd és tiszteld testvéreidet. Ne vonakodj, ha segíteni kell másokon, és ne legyenek elvárásaid családoddal vagy barátaiddal szemben. Műveld és fejleszd személyiséged, ez másokra is jó hatással lesz. Legyél együttérző az árvákkal, az öregekkel és özvegyekkel. Tiszteld az időseket, és neveld, dédelgesd a gyermekeket.

Segíts a bajban lévőknek, támogasd a szűkölködőket. Értelmetlenül és szükségtelenül ne bánts semmilyen érző lényt. Mások sorscsapása esetén legyél részvétteljes, ha pedig szerencséjük jobbra fordul, örvendezz velük együtt, így fokozatosan egyre több és több jó gondolatod támad, ugyanakkor a felmerülő rossz gondolatokat könnyebb lesz semlegesíteni. Mások gyengeségének és rossz irányú törekvéseinek láttán légy megértő, de annál inkább örvendj, ha később mégis a jó irányba kezdenek fejlődni, erősebbekké válnak és gyarapodnak jó tulajdonságaik. A többi ember gyarapodását tekintsd saját gyarapodásodnak, veszteségüket pedig saját veszteségednek. Ne tedd nyilvánossá és ne hozd szóba mások hibáit, valamint ne dicsekedj saját kiválóságoddal.

Ha a helyzet úgy hozza, hogy segítségre lenne szükséged, nagylelkűen jutalmazd meg a jótevőd, de fordított helyzetben érd be kevéssel. Panasz nélkül viseld a szidalmakat, a megaláztatást és a sértéseket. Ne vesd meg a szerencsét és a kedvező körülményeket. Jó szívvel, vígan adakozz, és soha ne várj viszontszolgáltatást.

Mindez általános útmutatás, mely segíthet a jó irányba való haladáshoz. Minden személynek meg kell találnia saját személyes módját arra, hogy kifejlesztett jóságát kiterjessze a közvetlen és távolabbi környezetére. A helyzettől és a bejárt életúttól függően ez minden ember esetében másként történhet. Sohasem szabad másokat utánozni, az embernek saját képességeit és természetes adottságait kell munkába fognia.

A saját természetünk jóságának kiterjesztését rendkívüli eredmények követik. Ha valaki jó, mások  tisztelni kezdik. Az igazságosság és békesség embereit boldogság és jólét veszi körül, a gonosz dolgok elkerülik, és szellemi lények védelmezik. Az illető ily módon akár Halhatatlanná vagy Istenséggé is válhat.

A hagyományos, szellemi bölcsesség szerint, aki Halhatatlan Istenséggé szeretne válni, mintegy háromezer erényes tettet kell végrehajtania. Ha valaki boldog szeretne lenni, és hosszú földi életre vágyik, akkor háromszáz és ezerkétszáz közötti jótettre van szüksége. A jótettek között a legmagasabb rendű a harmónia, a békesség és az egyetértés megteremtése az emberek között, valamint a sok-sok embert elpusztító háborúk megakadályozása. A harmónia erősítése egyaránt vonatkozik a nemzetek és az egyes személyek közötti nézeteltérésekre.

A gonosz cselekedetek közül a legsúlyosabb az erőszak és háború kirobbantása személyes, önző célokért. Az ilyen tettet elkövető vezetőket szigorúan és elkerülhetetlenül megbüntetik az igazságosság erői.

A finom, igazságot tevő törvény szövevényes szálai az egész világegyetemet átjárják. Megnyilvánulása nem szavak, hanem finom jelek és jelzések formájában történik. A lecsendesített, nyugodt és tárgyilagos elme képes olvasni ezekben a jelekben, meglátni, hogy helyes-e egy adott utat követni, eljött-e az ideje részt venni valamilyen vállalkozásban. Mégis, vannak olyan nagyra törő emberek, akik a remélt sikerre áhítozva vakmerő kalandokba vágnak. Az ilyen kalandorok figyelmét elkerülik az említett jelzések, így a végén rosszul járnak. A békességet és boldogságot a világi sikereknél többre tartó Bölcsek számára azonban, igen fontos eme jelek, jelzések olvasása. Életük alakításában mindig figyelembe veszik őket, így még a rejtett kudarcokat is el tudják kerülni.

A Dao beérkezettjei mindannyian felismerték, hogy a legjobb mód saját életük beteljesítésére a harmonikus, békés és egészséges világért való cselekvés. Az emberek közötti kölcsönös megértés elősegítése egyúttal igen hatékony, a Szellemet művelő gyakorlat is.

Ezzel szemben helytelenül cselekszik, aki vét az igazság ellen; ha valaki csillapíthatatlanul vágyakozó és mohó; mindig önnön sérelmeit kívánja megtorolni; ha az ital és a kábítószerek rabja; ha gyenge, nyers, és rendetlen; ha valaki haragos és civakodó, és képtelen összhangban élni a többi emberrel; ha őseit nem tiszteli, és hűtlen a családdal, a kötelességgel és foglalkozásával szemben; ha nem az emberek javára cselekszik; ha elcsábít egy arra hajlamost; ha másokat megátkoz, ha részrehajló szeretetében és gyűlöletében; ha túlzásba viszi a táplálkozását, nem tiszteli az étel eredetét; ha visszaél az abortusszal, gyerekeket öl meg, és titokban gonosztetteket hajt végre.

Ha nem vigyáz, hogy az év, a hónap és a nap elején és végén békességes legyen; ha nem veszi figyelembe a természetes erővonalakat a házak építésénél, vagy megzavarja a természetes körforgást (pl. nem a megfelelő évszakban veti el a magvakat, nem az évszaknak megfelelő gazdasági tevékenységeket végzi); ha nem tiszteli a ház és az emberi test, valamint a természetes erőforrások (Nap, Hold, csillagok) szentségét; ha elnyomja az alárendelteket, pénzt csikar ki tőlük, ha valaki udvaroncként kiszolgálja a felsőbbség gonosz vágyait.

Ha könnyen megbántódik, gyakran neheztel és emészti magát; ha valaki ismeri saját hibáit, és mégsem törekszik a javulásra, segíteni tudna, és ennek ellenére nem teszi meg; ha nagyra törő; ha saját tévedéseinkért másokat hibáztatunk; ha bármilyen szükséges ok nélkül megölünk egy élőlényt. Tehát ha ilyen vagy hasonló bűnöket, hibákat, vétkeket követünk el, akkor a Sors Titokzatos Bírája az illető lényén kívül és belül rejtélyesen kiapasztja az Életerejét, meghiúsítja törekvéseit, és megakadályozza bármilyen jó eredmény elérését. Még ha a halál nem is sújt le rá, ebben és a következő életeiben az illetőt és családját sorscsapások fogják érni.

Mi több, ha az illető helytelenül birtokba veszi más tulajdonát, lehetséges, hogy nemcsak ő, hanem hitvese, gyermeke vagy más családtagja is felelőssé válik. Ez gyakran megmutatkozik az emberi élet, a törvény és a jog szintjén, de így van a láthatatlan szellemi szinteken is.

A bűnhődés, illetve vezeklés mértéke mindig a gonosztett nagyságától függ. Ha a helytelenül cselekvő vagy családja nem hal meg, akkor a büntetés elemi csapások (áradás, tűzvész, rablók, tolvajok, a tulajdon elvesztése vagy társadalmi lecsúszás, betegség, háború) formájában jelentkezik. Így történik akkor is, ha valaki túl magas pozíciót szerez meg, vagy túl nagy hatalommal rendelkezik.

Ezzel egy időben, az ember környezete és közeli társai gyakran az egyén szellemi problémáinak gyújtópontjai. Ha valaki igazságtalanul embert öl vagy másokat felfegyverez, azt tapasztalhatja, hogy azok ellene fordulnak és elpusztíthatják. Ha valaki más javait vagy erőforrásait jogtalanul megszerzi, hasonlatos az olyan emberhez, aki romlott étellel csillapítja éhségét vagy mérgezett borral szomját. A beteljesülés csak pillanatnyi lehet, utána elkerülhetetlenül az elmúlás következik.

Egy bizonyos mennyiségű, nem szándékos hibaelkövetést ez a finom törvényszerűség mégis megenged. A tanulás, megjavulás lehetősége mindig fennáll, de ha egyre csak rossz, önző célzattal cselekszünk, vagy feladjuk a hibák kijavításának szándékát, bekövetkezik a megtorlás, a büntetés. Ezt így fejezik ki: „A Menny hálója és az Igazság hálózata laza, mégsem engedi ki zsákmányát.”
Sokan vannak olyanok, akik, bár gonosztetteket követtek el, később mégis megbánták azokat, és mindent megtesznek, hogy jóvá tegyék őket, viselkedésüket és gondolataikat jó irányba fordítsák. Ha valóban tartózkodnak a jövőbeli újabb gonosztettek elkövetésétől, és őszintén erényes, jó cselekedeteket hajtanak végre, sorsuk biztosan jobbra fordul. Ezt nevezik szellemi átalakulásnak, vagy üdvözülésnek. A sorscsapás és a nyomorúság a szellemi tökéletesedésen keresztül áldássá változik át.

A fejlődés nemcsak a cselekedetek, hanem a gondolatok szintjén is jelentkezik. Aki jóra gondol, még mielőtt a tett beteljesedne, máris jó szellemek fogják segíteni. Fordított esetben pedig a gonosz szellemek már a tettek elkövetése előtt összegyűlnek az ember körül.

Ezért a szerencsére áhítozó személy beszéde és cselekedetei legyenek jók. Ha ezt mindennap megvalósítja, három év multán az áldások biztosan áramlani kezdenek feléje, és a Menny pártolni fogja. Ez a három év nem egy szigorúan meghatározott, pontos és változhatatlan időtartam, hanem inkább egy olyan átlagnak felel meg, amely alatt az őszintén elkötelezett, kitartó gyakorló komoly változást tapasztal.

A gonoszt követő beszéde és cselekedetei rosszak. Mivel mindennap ezt fejezi ki beszédével, tekintetével és cselekedetével, mintegy három év leforgásával erre a „meghívásra” sorscsapások fognak érkezni, a Menny pedig eltávolodik tőle. A szellemi birodalom tehát mindig következetesen cselekszik, a jó vagy rossz következmények pedig mindig az egyén szándékaitól függenek.

A szellemi útra lépő emberek többsége nem rossz, csak még keveset munkált ki lehetőségeiből, és további tökéletesedésre van szüksége. Az igaz szavak nem mindig szépek, míg a szép szavak nem mindig valóban jók is. Ez az írás nem gyönyörű költészet, vagy egy szárnyaló esszé, sem egy irodalmi alkotás, hanem a teljes élet igazságának komoly kifejtése kíván lenni.