Belső Alkímiai alapelvek

„Az alacsony- és magasrendű meghatározása, a szintek közötti átmenet kérdése sokszor vita tárgya, akárcsak az, hogy a szellemi tanulmányok nem egyformák. Ha valami vágyból származik, a vágy kielégítése után maga a vágy megszűnik. Ami születésnek és halálnak alávetett, az nem örök. Ha valamit meg tudunk változtatni, akkor az szintén a változás és mulandóság szférájába tartozik. A legmagasabbrendű tanítás a változás körébe tartozó dolgok köre fölött van. Ez a mindent átható, örök igazság. Nem változik, hanem ez a természet, az egész univerzum, valamint az egyén szellemiségének legvégső lényege.”

Ni Mester

Egy szöveg szellemi értékét nem tudjuk megbecsülni, ha ráerőltetünk egy bizonyos nézőpontot, különösen egy olyat, ami egy másik kultúrából származik. Hogy megértsük egy szöveg szellemi jelentését, meg kell adnunk magunkat neki és hagynunk kell, hogy a saját nyelvén szólaljon meg. Egy szövegnek való önmegadás nem pusztán az ítélkezés felhagyását jelenti. Az önmegadáshoz az szükséges, hogy belevessük magunkat a szöveg világába, hogy átöleljen annak jelentése. A szöveg jelentésvilágába való belépéshez meg kell ismernünk filozófiai és történeti hátterét és a szerzők nézeteit. Ha azonban megértettük a szerzők nézetét, a szöveget ki kell szabadítanunk a történeti és filozófiai környezetéből, és úgy kell hallgatnunk, mintha egy bizalmas Tanító lenne. Amikor a szöveg kialakít számunkra egy személyes jelentést, szellemi tanácsadóként fog beszélni. Végül el kell engednünk a szöveg iránti személyes kötődésünket, hogy a szöveg személyes tapasztalásainkon túlra vihessen, és a szellemi tudatosság vidékének vezetőjévé válhasson.

A taoista út abban különbözik a többitől, hogy a testet mint anyagot és annak érzeteit külön szentségként tiszteli. Gyakorlóik úgy vélik, hogy a mai korban, amikor is nem jut minden tanítványra egy mester, szükségünk van az olyan visszaigazolásra, mely biztosít az előrehaladásunk helyességében. Kezdetben az általános meditációk, melyeket keresztbevetett lábbál végzünk, szabad teret adnak az elmélkedésre, az ábrándozásra, vagyis az elterelődésre. Később, amikor a tanítvány, képes túljutni a szétszórtságon, a számtalan belső élmény sűrűjében eltévedve kételyekbe ütközhet. Ha e kételyek esetleg büszkeséggel vegyülnek, sértődékenység és mások állandó minősítése fogja jellemezni a gyakorlót.

A meditációban való haladás, bármennyire is szellemi tevékenységként tűnik, testi szinten is megjelenik. Ha a tanítvány ismeri ezeket a testi jeleket, képes tudati mozgásait helyes irányba terelni, sőt a testtől tanulva, a gondolkodás és elmélkedés általános hibáit megszüntetni.