A Sors és az Erény

Az életünk egyik legnagyobb rejtélye, a sors. Annak a megtudása, hogy pontosan mi vezetett oda, mely tettek, mely gondolatok, hogy azt a testet, szülőket, körülményeket, barátokat, anyagi helyzetet kaptuk, amiben és amelyekkel éppen élünk – a legnehezebb és legtitokzatosabb. A másik ilyen a jövő. Vajon mit rejt még számunkra?

Amikor valaki beteljesíti önmaga valódi természetét, megnyílik ezen tudások kapuja. Állítólag ötszáz életre visszamenőleg és ugyanennyit előre is látni fogjuk az életeket és mindazt, ami a sorsot irányította, azaz a yeli, vagy karma működését. Sőt, a bölcsek azt is mondják, hogy nem csak a sajátodat fogod látni, hanem a Mennyei Szemeden keresztül minden más lényét is.

Próbáljuk meg elképzelni, hogy mi is hozzáférünk ehhez a tudáshoz! Látjuk és megértjük, hogy az előző két-három élet tettei, hogyan eredményezték a mostanit. De ne álljunk meg csak ennyi életnél, menjünk kicsit még távolabb. Lehet, hogy olyanokat is fogunk látni, hogy nagyon más emberek voltunk. Más neműek, más vallásúak teljesen más jellemmel. Lehet, hogy voltunk hadvezérek, majd árusok egy piacon, de az is lehet, hogy vadászok, később meg írnokok egy kastélyban. Háziasszonyok, apák és anyák, szegények és gazdagok, rövid és hosszú életűek. A felfoghatatlanul sok élet alatt, szinte minden. Lehet, hogy állatok is, vagy egy Ling Shen egy nagy fában….. Aztán most meg itt vagyunk, ebben a sorsban.

Felvetődik a kérdés, hogy ha megtudunk mindent a sorsunkról, az jó-e nekünk? Nem veszik el valami varázslatosság? Nem fog hiányozni az élet kiszámíthatatlansága, annak izgalma? Nem a nagy ismeretlen tart-e bennünket mozgásban, nyűgöz le és tesz kíváncsivá a végtelenül sokarcú dolog iránt, amit életnek nevezünk?

Minél jobban megismerjük a sorsunkat, annál jobban lázadni fog bennünk a szabad akarat. Azt üzeni nekünk, hogy ha csak sodródsz az élet éppeni körülményeivel és engeded, hogy azok irányítsanak, akkor tényleg előre megmondható a sorsod. De ha élsz a szabad döntéseid lehetőségével, akkor te fogod irányítani azt, így nincs egy előre meghatározott sors. Minél többet halljuk azt, hogy életünk vége pontosan meg van határozva, és hogy kivel élünk, kik lesznek a barátaink és mennyi pénzünk lesz, szintén mind-mind már eldöntetett. Vannak, akik azt tanítják, hogy minden percünk eseménye előre kiszámítható, előre meghatározott. Akkor gépek vagyunk?

A Daoista Tanítások szerint, a sorsunk előre meghatározott, ez az Égi Sors, vagy Ming. De ez nem olyan rossz hír! Ha nem lenne egy erő, mely befolyásolja az életünk akár minden percét, és esetleg mi sem uraljuk azt, akkor nagy bajban lennénk. A testünk és minden, ami mi magunk vagyunk, ilyen esetben széthullana. Kell valami irányító rend, valami olyan, ami akkor is működteti lényünket, amikor mi nem figyelünk rá. A testünknek és lelkünknek folyamatosan kellenek az irányok, a döntések, hogy működni tudjanak. A legtöbb ilyen folyamat olyan rejtélyes és összetett, hogy ha mi szeretnénk irányítani őket, nem is lennénk rá képesek. Gondoljunk csak az emésztés folyamatára. Egy sajtos vajas kenyérből kell bőrt, és hajat növeszteni! Hát erre mi nem vagyunk képesek, de valami, ami éppen él bennünk, annak gyerekjáték mindez.

Ennek a mély megértése vezettet oda, hogy a Daoisták nagyon becsülik és tisztelik az Égi Sorsukat, nem szeretnék átvenni helyette az élet vezetését. De akkor mi van a szabad akarattal? Hagyjuk csak az Égi Sors kezeit dolgozni, mi meg egyszerűen elfogadjuk azt? Amikor pedig éppen nagyon kellemetlennek éljük meg a sorsunkat, akkor azt is fogadjuk el?

Egy Daoista nem elviseli a sorsát, hanem szereti, mert tudja, hogy az eredendően jó. Aki valóban képes az Ég adta erőkkel együtt áramlani, az biztosan boldog lesz. Ebben minden Daoista nagyon hisz, mert megértette, hogy ha már megteremtette a Nagy Dao az életet, akkor azt miért ne szeresse, miért hozna létre olyat, ami szenvedést okoz. Melyik szülő akar úgy gyereket hozni a világra, hogy bármi rosszat akarjon neki. A teremtés, így a Dao, az Élet és a jóság Forrása. A szenvedés nem Tőle ered.

Egy Daoista a szabad akaratot arra használja, hogy saját sorsát felfedje, megértse és annak lehetőségeit kihasználja. Amikor megtapasztaljuk saját lehetőségeinket így a Szellemünk bőségét, nem fogunk arra gondolni, hogy szükségünk lenne még valamire az életünkben. Tapasztalni fogjuk, hogy a sorsunk faragatlan helyzeteket hoz elénk, amiket nekünk ki kell faragnunk. Ám ez a „kell” nem egy kényszer, hanem ez maga az Élet, a boldogság. Ezzel a sors elfogadása se lesz megkötés, hanem annak a felismerése, hogy most, ebben az életben, ebben a testben mi az az egyéni, csak ránk jellemző minőség, amivel gyakorolhatjuk magát a teremtést. Ha ezt megtaláljuk, nem fogunk más sorsára vágyni, nem akarjuk lecserélni a sajátunkat. Szenvedélyesen fog vonzani mindaz, ami bennünk van, kibontakoztatásra várva.

Ám mit tegyünk akkor, amikor éppen sorsunk sok szenvedéssel jár? A Daoista nem gondolja azt, hogy ez az Ég akarata. A yeli és az Erények működésének megértése, felfedi elöttünk a szabad akarat használatának módjait, ami kettős. Egyrészt használhatjuk arra, hogy elutasítjuk a sorsunkat, kilépünk belőle, vagy egyenesen szembe megyünk vele. Másrész pedig arra, hogy elfogadjuk azt és annak lehetőségeit használjuk ki. Nézzük külön-külön mindkettő következményeit.

A sorsunk elleni lázadáshoz a szenvedés vezet. Természetes, hogy ilyenkor meg szeretnénk változtatni és más történések mentén megélni. A Daoista Tanítások szerint, a szenvedés egyetlen oka, az élet teljességének elvesztése volt. Ez annak a tudásnak vagy megélésnek a hiánya, hogy a Három Kincsünk egy egységet alkot, és ezzel az egységgel a világmindenség alkotó részei vagyunk. Egyszerűen fogalmazva, a szenvedés oka a beszűkülés, a bezárkózás. Ebben az állapotban elveszítjük a minket támogató sorsunk lehetőségeit, önmagunkra maradva tehetetlenül.

Mindez még nem kellene, hogy szenvedéssel járjon. A Nagy Dao teljesen tiszteli a szabad akaratunkat, hiszen nem szolgáknak teremtett bennünket, hanem alkotó lényeknek. Amikor kizárjuk az élet teljességét, magunkra maradva, nekünk kell döntéseket hozni ahhoz, hogy működjön, haladjon az életünk. Ha bölcsen, jó döntéseket hozunk, akkor teremtünk egy másik sorsot, és ha tényleg uralni is tudjuk azt, akkor sok örömünk lesz benne.

A nehézség nem ebben van, hanem abban, hogy ha szabad akaratunkat bután, tudás hiányában használjuk. Mit is jelent ez? Az Élet működéséhez szabályok kellenek, melyek nem korlátok, hanem természetes támogatói. Ilyen például az étkezés. Egyszerűen a testnek szüksége van rá. A tudatlanság abban áll, hogy olyan döntéseket hozunk a szabad akaratunkkal, mely ezt a támogatást sérti. A Dao tisztelve a döntésünket, bár csak egy darabig, magunkra hagy vele. A támogatás elvágása idővel önrombolássá alakul, és ennek természetes következménye, az Élet gyengülése, azaz a szenvedés.

Összefoglalva, ha elvágjuk magunkat az Életet tápláló Forrástól, akkor tartalékjainkra hagyatkozhatunk. Ha pedig azokat is feléltük, az nehézségeket szül. Ezeket a nehézségeket teljes mértékben mi hoztuk létre, senkinek a sorsa nem kívánta azt.

Bár külön jegyzet fogja bemutatni, hogy egy mély gödörből hogyan mászhatunk ki, azaz, hogy hogyan szerezhetjük vissza sorsunk támogatását, mégis most is megemlítjük röviden. A lényege, hogy ez a támogatás sosem szűnik meg teljesen. A Nagy Dao szeretete nem engedi, hogy a szabad akaratunkkal teljesen magányosak legyünk. Valójában a legmélyebb gödörben is ott van és őrzi bennünk az Életet. Így az egyetlen Út, amit ilyenkor járhatunk, hogy megtaláljuk lényünkben azt a helyet, ahol még ott van. Ha megtaláltuk, előszőr megnyugszunk. Ha megnyugszunk Benne, az erősödni kezd. Ha meg újra erőre kapott, már sokkal jobban leszünk.

Az élet sokféle helyzetet hozhat elénk. Ezek közül néhányat az Ég, néhányat a Föld erői szabályoznak.

Az Égi Sors, melyet fogantatásunk és születésünk pillanatai szabtak meg, a csillagok és bolygók irányítása alatt áll. Egy energiacsomag alakjában a két vesénk közötti Mingmenben, azaz az Élet Kapujában tároljuk. Életünk során innen fejti ki hatását, innen irányítja jellemünket, sorsunkat.

A benne lévő tudáshoz közvetlenül, a hétköznapi elme nem képes hozzáférni, ám bizonyos gyakorlatokkal rejtelmei felfedhetőek. Akik nem képesek az ilyen hozzáféréshez, azok számára, a múlt nagy Bölcsei kidolgozták a Négy Pillér módszerét. Ez a módszer napról-napra és óráról-órára megmutatja a várható sorsunkat, amennyiben nem élünk a szabad akaratunkkal.

A Földi Sorsot a múltbéli tetteink, azaz Erényeink határozták meg. Közismertebben ezt hívják yelinek, vagy karmának. Születésünkkor a csontvelőben tárolódik, a testünk legvédettebb helyein. Működését viszont a Szívünk Tűzéből fejti ki, az Öt Elem által jeleníti meg.

Amikor az élet egy kezelendő helyzetet állít elénk, akkor tudnunk kell, hogy annak az eredete Égi vagy Földi, azaz a Daotól ered, vagy a saját tetteinkből. Ehhez a helyzet mögé kell látni és felismerni az azt létrehozó erőket. Ez nagy gyakorlatot igényel. Egyrészt Szellemi gyakorlatok segítségével jártasnak kell lenni abban, hogy felismerjük az Égi erők jellegét, hangulatát, másrészt a saját yelink működésének ízét is ismerni kell. Nagyon más a kettő.

Amikor az Ég munkálkodik az életünkben, a dolgok magukkal ragadnak és könnyedén történnek meg az események. Az az érzésünk, hogy nem vagyunk egyedül a történések áramlatában, így bízhatunk külső erőkben is. Sok fény és természetesség jellemzi.

Amikor a saját karmánk feléled, annak hangulata, érzése bezár az eseményekbe. Nem érezzük az Égi támogatottságot, önmagunkra hagynak az érzések, érzelmek. Az egész folyamat ragacsos, nehézkes, még ha jó karmáról is beszélünk.

Tűrni, vagy felvállalni?

Mind az Égi, mind a Földi sorsunk felvállalásában közös, hogy nem a létrejött élethelyzetet vállaljuk fel, hanem a mögötte lévő hatóerőket.

Ha a tényleges élethelyzetet vállaljuk fel, az azt jelenti, hogy tűrjük és elviseljük azt. Ez pedig megakadályozza, hogy változtassunk rajta. Ez olyan, mint amikor elfogadjuk gyermekünk sírását, és nem nézzük meg, hogy mi is az oka. Egyszerűen önmagára hagyva hagyjuk sírni őt. Ekkor a saját karmái veszik át az egész folyamatot, ami persze nem zárja ki, hogy akár jó kimenetele is lehet mindennek. Ám ez nem a szülő és gyermek kapcsolatról szól, nem arról, ami az Égi elrendeltetés.

A felvállalás a jelenségek mögé néz, és megkeresi az ott munkálkodó erőket. Nem a tényleges helyzetet vállalja fel, hanem ezeket az erőket. A gyermekünk sírásánál ez abban jelenik meg, hogy a sírását nem fogadjuk el, hisz éppen szenved. A gyereket fogadjuk el, azt, hogy a sors azt hozta, hogy mi legyünk a szülei. Ez pedig érzéseket, így a szeretetet magától felébreszti. A szeretet viszont felébreszti a bölcsességet, ami pedig segít megoldani a helyzetet. Így a felvállalás nem a helyzetet tűri el, hanem a mögötte lévő Égi erőket. Azok pedig mindig támogatóak.

Nehéz, tehetetlen élethelyzetek felvállalása esetén is nagyon hasznos, ha megértjük, hogy a helyzetet létrehozó erőket mi hoztuk létre, de a helyzetet mégsem fogadjuk el. Tapasztalhatjuk, ahogy az erők a múltból alakítják a jelenünket. Ezeket az erőket elfogadjuk, ám a hatásukon dolgozunk. Mindez bölccsé tesz és lehetőséget is ad a helyzet javításán.

Egy Daoista számára egy másik ember sorsára vágyakozni annyi, mint a saját lehetőségeidet eldobni és másokét felvenni. Ha mélyen megtapasztaljuk született lehetőségeinket, akkor folyamatosan érezni fogjuk, hogy elképesztő bőségben élünk. Állandóan az az érzésünk lesz, hogy egy élet sem elég ezen lehetőségek kibontakoztatására. Eszünk ágába sem jut másoktól átvenni ilyeneket, mert már nekünk is túl sok van.

Ez a bőség nagy könnyebbség, például azzal is, hogy felismerjük, hogy nem kell jóvá válni, hisz a jóság eleve már időtlen idők óta bennünk van.

A lehetőségek tárháza bár kissé fullasztónak tűnhet, ám nem ez a fontos. Egyszerűen az, hogy ha élünk vele, és szerény tudásunkkal megpróbáljuk megélni őket, akkor kapunk valamit cserébe a Nagy Daotól. Boldogságot.

Az élet során, a Szív Tüze a Központi Csatorna mentén elkezd lesüllyedni a Mingmen Vizébe. Ez a Víz a vesék között alapjában hideg, azaz lefelé áramlik. Ahogy az egyéni sorsunk, melyet a múlt tettei határoztak meg, elkezdi Tűzként felmelegíteni az Élet Vizét, az pára formájában emelkedni kezd. Ez maga az Élet. Az Égi és a Földi Sorsunk találkozik, így megtaláljuk a helyünket a világban.

A belső művelés szempontjából nézve, ha ezt a Párát tovább emeljük a fej felé, és felébresztjük vel a legtöbbszőr szunnyadó Szellemünket, akkor az emberi lehetőségeink kiterjednek. De itt nincs vége a teljes folyamatnak. Ha a felébresztett Szellemünket kiterjesztjük a Wuji végtelen terére, akkor éljük meg a végső állapotot, a Nagy Daoval való eggyé válást.

Azokat a tetteket hívják Erényeseknek, melyek az Égi és a Földi Sorsunkat közelítik egymáshoz. Ezzel az Erény egy személyes erővé válik, hisz tartalmazza szabad akaratunkat is. Ez az erő nem törekszik a hatalomra, hisz már önmagában is bőséges, teljes. Tartalmazza az Égi Sorsunk adta irányokat, és saját tetteink következményeit is. Az Erény gyakorlása ezért a teljesség is. Amikor gyakoroljuk, érezzük, hogy az egyéni erőnk van benne, ám mégsem olyan személyes. Mintha egyszerre tapasztalnánk a világot alkotó erőket, miközben érezzük saját egyedi jellemünket. Részei vagyunk a világegyetemnek, de alkotói is.