Belső és Külső Művelés

Ha magáról a művelésről beszélünk, akkor tág értelemben elmondható, hogy az ember a testében és a környezetében adott jelenségek átalakításával szeretné javítani az életét. Ez a folyamat az emberi történelem kezdetétől látható.

Az őskor embere a nyers ételeket hő segítségével alakította át, annak érdekében, hogy ízletesebb és emészthetőbb legyen. Szintén hő hatására olvasztott meg fémeket és formált belőlük szerszámokat, fegyvereket. A természet adta növényeket is átalakította, hogy ruhát, házat és számtalan gyakorlati eszközt hozzon létre. A kövek természetes alakját is megváltoztatta, hogy például olyan edényeket készítsen, mely sokkal jobban alkalmas tárolásra.

Az ember a tudatát és a lelkét is már kezdetektől fogva képezte, alakította. A Tanító Bölcsek, az ősi Sámánok segítségével megkülönböztette a Földi és az Égi eredetű törvényeket és szabályokat. Majd ezeket megtanulta alkalmazni az élet szinte minden területén.

Összességében, az ember a megszületésével egyfajta nyersanyagként kezeli önmagát és környezetét is. E nyersanyagok átalakításával kívánja alapvető vágyait, mind az élete, mind a létezése szempontjából kielégíteni. A Daoista gyakorlat szintén erre törekszik, ám nagyon különleges módon, a Visszafelé és az Előre Történő Áramlással.

Azzal, hogy az ember szinte mindent átalakít, amit az életben talál, és hogy erre az átalakításra alapjában véve vágyik, egy természetes tulajdonságnak mondható. Ám ennek az átalakításnak, mint folyamatnak az iránya nagyon eltérő lehet. Ezen eltérés két legnagyobb szélsősége abban jelenik meg, hogy vannak olyan átalakító folyamatok, melyek abban hisznek, hogy a tudatlan múltból, egy fejlettebb jövő felé kell haladni. Míg vannak olyan átalakító irányok is, melyek abban hisznek, hogy a Teremtés tökéletességét kell elérni, így nem a jövő felé, hanem a múlt felé kell haladni. Szerintük, az ember tudatlan cselekedeteivel csak ront azon az ősi renden, ami kialakította és működteti a világot. Azt vallják, hogy az ember a cselekedeteivel az ősi összhangot kell visszaállítsa és fenntartsa.

A Daoizmus mindkét vonalon kínál módszereket, de azok eszközeit és irányait nagyon pontosan meghatározza.

Az Erények című jegyzetekből már megismerkedhettünk két olyan alapfogalommal, mely az általános szemléletet kívánta Tűz és Víz módra bontani. Most tekintsük át ezeket a művelés szempontjából is.

A Tűz szemlélet és módszerek csoportjába tettük azokat, melyek határozottan kívánnak beleavatkozni az élet folyamataiba, azaz átalakítani őket. Ezen átalakítást az ember saját vágyai ösztönzik, mint a félelmek, a betegségek, a magány és mindaz, melyek az emberi test és lélek sajátjai. A történelem során döbbenetes, hogy mennyi ilyen Tűz módszer született, még az alantasabb vágyak kielégítésétől, a szeretet és bölcsesség fejlesztéséig is. Mindegyik ilyen módszer lényege, hogy az ember a saját erejével, vagy egy megidézett külső erő segítségével megváltoztassa a jelent. E módszerek abból indulnak ki, hogy ha mi nem változtatjuk meg az életünket, akkor az idő nem fogja azt önmagától megtenni. Tisztában van azzal, hogy a Teremtés jót akar nekünk, ám azt is látja, hogy a múltban az ember annyi önromboló folyamatot indított el, hogy ezeket önmagának kell rendbe hoznia.

Összességében a Tűz módszerek a múlt karmáinak, azaz a yeliknek a feldolgozásával foglalkozik annak érdekében, hogy azok ne tudjanak károsan hatni a jelenre. Nem várja el, hogy a Teremtő erők, vagy a Mennyei Lények eltöröljék azokat a káros hatásokat, melyeket a múltunkban elültettünk, hanem öntudatra ébredve, az ember, mégha Mennyei segítséggel is, de önmaga alakítja át őket.

A Víz szemlélet hisz abban, hogy a természetben megjelenő Teremtés úgy tökéletes ahogy van. Azt vallja, hogy minden emberi szenvedés mögött azok az erőkifejtések vannak, melyek a Teremtést akadályozzák természetes megjelenésében. Ahogy a víz egyik különleges tulajdonsága az áramlás, úgy a Víz módszereknek is ez az egyik legfőbb jellemzője. A Daoista Áramlás viszont egy nagyon különleges állapot, nagyon egyedi cselekvési mód. Áramlása, azaz alakulása során, nem csupán az ember önző vágyait veszi alapul, hanem a Földi és a Mennyei síkok törvényeit. Nem azt vallja, hogy az embernek minden vágyát el kell nyomnia, és csupán a Mennyei törvényeket követnie. Ebben a szemléletben rejlik a Daoizmus egyik legnagyobb különlegessége, mondhatnák, Erénye. E szerint semmit, semmilyen külső vagy belső jelenséget ne nyomjunk el, mindent az Élet, a Létezés fontos részének tekintsünk. Azt állítja, hogy amit létrehozott maga a Teremtés, az úgy tökéletes ahogy van. E tökéletesség lényege abban áll, hogy minden teremtett dolog együtt adja az nagy összhangot, együtt képviseli az élet teljességét.

Az egyetlen egy tökéletlen, azaz átalakítandó dolog, az a helytelen, a dolgokat részeire bontó és egymástól elkülönítő szemlélet. Nem a jelenségeket kell erőszakosan átalakítani, hanem engedni, hogy a Nagy Összhang, a mindent átjáró Áramlás maga tegye meg a dolgát, ha kell rajtunk keresztül. Tudja jól, hogy az életben számos olyan folyamat van, melyet az ember nem képes megtenni bármennyire is képzi magát. A természet alapvető törvényeit, vagy az emberi test alapvető működéseit nézve, az ember csupán irányíthat meglévő törvényeket, de nem írhatja át azokat. Az emberi fejlődést nézve, úgy tűnik, hogy számos nagyszerű dolgot hoztunk létre, ám mindezek mégis már a Teremtéskor meglévő erőkre épültek. Így lehet, hogy az ember fémekből készült gépekkel tud már repülni az égen, ám mind a fémeket, mind azokat a törvényeket, amik egy gépet a levegőben tartanak, a Teremtés alkotta és működteti, nem az ember.

Ám ez a személet nem egy tétlenség, nem azt vallja, hogy nem kell tegyünk sokat, csupán hagyjuk, hogy a Teremtés dolgozzon helyettünk. A Víz módszerek azt is értik, hogy mi magunk is alkotó részei vagyunk a nagy egésznek, így nekünk is vannak egyéni feladataink. Lehet, hogy a világ hatalmas, és mi csak egy apró részei vagyunk egy Nagy Összhangnak, ám ezen apró részek is alkotó részek.

Összességében a Víz szemlélet kétfajta tevékenységet végez.

Az elsőben fékezi azokat az önző folyamatokat, melyek megakadályozzák a természetes erőket megjelenni. Ez a Nemcselekvés, azaz nem tesz olyat, mely a Qi természetes áramlását akadályozza. Egyszerűen, „boldog bölcsként sétálgat a felhők között”. Talán elmondható, hogy a Daoizmust e szemlélete tette jelenleg ismertté. Hisz az ember, aki oly tevékeny, és mára már oly annyira megváltoztatta, főként a környezetét, hogy már önmagát veszélyezteti vele. Mára túl „sok” lett a világ, túl sok a teendő, túl sok az ismeret. A Wuweit gyakorló ember viszont a természet adta erőkben találja örömét és kényelmét. Nem próbálja átalakítani a világot, mert tudja, hogy a világ szolgálja a saját vágyait. Ám csak a valódikat. A Nem Cselekvéssel a nem valódi vágyakat feldolgozza, és a valódikat átengedi a Nagy Áramlás Oltárának. Az Oltáron pedig minden a lehető legjobban fog megtörténni.

A másikfajta tevékenység, melyet a Víz szemlélet jelent, a Nagy Összhangban való alkotó részvétel. Mivel e szemlélet megérteti, hogy az ember is része a nagy egésznek, ezért a benne eltöltött szerepét, mint életfeladatot, elvégzi. Gyakorlással megleli az erőket, amit a Teremtés adott neki, majd az erőt továbbfejleszti és alkotóan megjeleníti környezetében. Ezzel nem kitalál életfeladatokat, hanem elvégzi a természetes összhangot. Kitűnően írja le ezt a képet az a Daoista szemlélet, melyben magunkat, mint egy faragatlan rönköt, önmagunk művelésével megfaragjuk. Ez a kép nagyon tisztán hozza a Víz szemléletét. Egyrészt, nem akar más rönköt faragni, csupán azt, amit eleve születésénél fogva kapott. Nem vágyik más életére, nem vesz át más vágyakat, más életjegyeket. Másrészt, nem elégszik meg e rönk faragatlanságával, nem ül tétlen elzárva magát a világtól, és az önmagán végzett munkától. Megleli e rönkben lévő egyedi szépséget, és addig faragja azt, míg e szépség ki nem bontakozik.

A Minggong kifejezés azokra a gyakorlatokra utal, melyek a Tűz szemléletet hordozzák. Tanulás és sok munka van mögötte, főként olyanok, melyek egyedi és különleges módszereket használnak.

A Xinggong kifejezés pedig a Víz szemléletre épül. Az Áramlás és a természetes összhang jegyében. Szintén tartalmazhat munkát és erőfeszítést, ám ezek nagyon természetesek, nagyon mélyen önmagunkból valók.

Egy Úton Járó mindig képzi magát Ming és Xing gyakorlatokkal egyaránt. Ezzel is igyekszik a Yin és Yang erők egyensúlyát, azaz az Ősi Tökéletességet megvalósítani. Csupán jó ha tisztán érezzük, hogy mikor van szükségünk egy könnyed sétára a Qivel való áramlás helyreállítása miatt, illetve, hogy mikor van szükségünk egy összpontosítást igénylő összetett külső vagy belső gyakorlat végzésére.

Akár Víz, akár Tűz módszereket követünk, mindkettő tartalmazhat külső és belső gyakorlatokat. A külsővel a világra hatunk, a belsővel önmagunkra. Ez a kettéválasztás a Daoista Gyakorlat kezdetén fontos, még akkor is, ha idővel a mindent átjáró Qi megtanítja számunkra, hogy valójában nincs különbség a külső és a belső között. Ám, ahogy már többször megtudhattuk, a Yin és a Yang akkor egyesíthető, ha először különválnak, megtisztulnak és megerősödnek. Az, hogy egy kislány és egy kisfiú sem képes egy gyermeket teremteni, még mielőtt nővé, illetve férfivá válnának, jól mutatja e törvény mindennapokban való megjelenését.

A Waigong jegyzetek azokat a módszereket tartalmazzák, ahol rajtunk kívüli eszközökkel érünk el változásokat. Hatásukat tekintve ezek a változások is kétirányúak.

Az egyik irány az, amikor a környezetünkben olyan átalakításokat hozunk létre, melyek a még tágabb környezetre is kihatnak. Ezek közé tartozik például minden olyan Növény vagy Kristály Elixír, melyekkel a környezeti Qi áramlását kívánjuk jótékonyan befolyásolni. Bizonyos szempontból például a Fengshui tudománya is közéjük sorolható, hisz itt is külsővel hatunk a külsőre. A különbség az, hogy a Waigong, azaz a Külső Művelés során, egy olyan erőt, vagy akár Ling Shent hozunk létre, ami akár az Ég Előtti erőket is megidézi a változások kedvéért. Így lényegében egy kis különleges külső változtatással akarunk nagy külső hatásokat elérni.

Mindezekre egy példa, a fent említett Kristály Elixírek használata. E művelet során, nem csak elhelyezünk néhány kristályt, mondjuk a lakásunk bizonyos helyén, hogy onnan kifejtse hatását, hanem egy olyan erőt ébresztünk fel bennük, mely szunnyadt a mélyükben. Ezek az erők Ég Előtti természetűek, melyek azáltal ébrednek fel, hogy az adott kristályok Három Kincsét műveljük és egyesítjük külső módszerekkel. Ezek az eljárások rendkívül különlegesek, és a Daoista képzésben valóban kincsnek számítanak.

Amikor egy külső jelenség egy jól meghatározott átalakításon megy keresztül, annak hatása bevezethető saját, vagy más lényébe is. Az ebben az esetben zajló folyamatnak az a lényege, hogy egy külső eszköz, például egy növény Három Kincsének átalakítása és egyesítése során, annak erejét magunkba vezetve, mi is elvégezzük ezeket a lépéseket a saját Három Kincsünkkel.

A Fashi gyakorlatok nagy része is ide tartozik, főként a papír alapú Talizmánok, azaz a Fuk készítése. Egy ilyen művelet során, mindazt, amit egy papírra írt jelképek segítségével benne a papírban átalakítunk, párhuzamosan magunkban is műveljük. Lényegében ez egy oda-vissza vetített tevékenység, mely során a külsővel hatunk a belsőnkre és az ott lévő átalakulások visszahatnak a külsőre is.

Ezeknek a Külső Módszereknek egy különleges csoportja az, amikor ténylegesen el is fogyasztjuk, vagy valamilyen egyéb úton magunkba juttatjuk a kívül elkészített Elixírt. A Daoista képzésnek az egyik legizgalmasabb és egyben a legnagyobb óvatosságot igénylő területe is. Az egész emberi történelmet átjárja a Külső Elixírek különlegessége és alkalmazása.

Az évezredek során, annyi tudást és tapasztalatot gyűjtöttek össze a Tanítványok a külső jelenségek megfigyelése és átalakítása során, hogy az emberiség egyik leggazdagabb, legmélyebb és egyben legizgalmasabb kultúráját teremtették meg vele. A megfigyeléseik adtak alapot a rendkívül összetett kínai gyógyászatnak, a talán még ennél is gazdagabb kínai művészeteknek. A Külső Művelés eredményei a mai napig kihatnak a tudomány és gyakorlatilag az élet minden területére.

Jegyzeteink során a két legfőbb területet fogjuk részletesen megismerni, a fentebb említett Kristály és Növény Elixírek készítését.

A Neigong fejezet azokat a módszereket tartalmazza, melyek a bensőkben eleve rendelkezésre álló, a lényünket alkotó összetevőkkel dolgozik. Ezek a gyakorlatok a lényünk Három Kincsét művelik és egyesítik annak érdekében, hogy egy olyan Dant, azaz Elixírt hozzanak létre, mely nem csak meghosszabbítja az emberi életet, hanem Szellemi Halhatatlanságot is biztosít. Elmondható, hogy a Daoizmus gyakorlatait tekintve, ennek az Elixírnek az előállítása a legfőbb cél.

A Neigongnak is, mint mindennek az életben, van külső és belső oldala. A Külsőt Waidannak hívják, ahol a külső szó, ebben az esetben, nem a testünkön kívüli dolgokat jelenti. A Dant, azaz az Elixírt a végtagjainkban kezdjük felépíteni, és csak ezután bevezetni a törzsünk Központjaiba, majd onnan keringetni. A Neidan ezzel szemben a törzsünk Központjaiban teremti meg a Dant, és onnan vezeti ki az egész testbe. Valójában e rövid meghatározása e két módszernek így kissé felületes, ezért később még pontosítani fogjuk.

Mind a Nei, mind a Waidan módszerek önmagukban külön csoportot alkotnak, sőt néha külön irányzatokat is.

Mielőtt rátérnénk a Nei és a Wai gyakorlatok részletes ismertetésére, helyezzük el ezeket a módszereket a Daoista gyakorlatok rendszerében.