A Füstölő Meggyújtásának Általános Módja

Az, hogy mi módon gyújtunk meg egy füstölőt, függ attól, hogy mi vele a célunk. Máshogy gyújtanak füstölőket azok, akik Talizmánokat szeretnének készíteni, és máshogy amikor például nagy ünnepi felajánlásokat teszünk. A következőekben egy olyan füstölőgyújtási módszert ismerünk meg, amely a mindennapi felajánlások része. Mondhatnánk azt is, hogy ez a alapvető füstölőgyújtási eljárás, mégis ebben a módszerben van benne az összes füstölőgyújtás lényege.

A füstölők fajtái című jegyzetből megtudhattuk, hogy a különböző füstölőket milyen célra lehet használni. Kezdetben, míg alaposan begyakoroljuk a mindennapi füstölőgyújtást, javasolt a bambuszalapú sárga füstölőpálca használata.

A füstölőpálca számának nagy jelentősége van, hiszen a belső szándékunk mellett, ez dönti el, hogy kihez is száll majd fel annak füstje. Ebben a jegyzetben azt nézzük meg, hogy mit jelent, ha egy, kettő, illetve három szálat teszünk az üstbe. A későbbiekben megismerjük, hogy ha háromnál több füstölőt teszünk az üstbe, akkor annak milyen jelentősége van.

Az egy az egység, azaz az a világ, ahol még nem alakult ki a kettőség. Ez a Wuji végtelen tere, vagyis az Ég Előtti világ, maga a Nagy Dao. Olyankor teszünk egy füstölőt az üstbe, ha egy olyan gyakorlatot végzünk annak égése alatt, mely a tudatunk és a világ Üresség és Fény természetéig vezet. Ezek a gyakorlatok a jelenségem legvégső lényegéhez, azok eredeti természetéhez visznek bennünket.

Ezt az egységet hivatott jelképezni az is, hogy kettő, három, öt vagy nyolc füstölőpálcát kötünk össze piros cérnával, és így helyezzük az üstbe. A kettő arra vonatkozik, hogy a Yin és a Yang egyesült, a három a Három Kincs és az Ég, a Föld és az Ember egységére, az öt az Öt Változó Állapot egységére, a nyolc pedig a nyolc Gua szintén egységére utal. Ügyeljünk rá, hogy teljesen természetes anyagból készült cérnát használjunk. A mesterséges anyagúak könnyen lángra lobbanhatnak, és füstjük belégzése nagyon káros.

Két füstölőpálca a Földi, azaz a Yin szellemvilággal hivatott kapcsolatot teremteni. Közéjük tartoznak a Tudik, azaz a Föld Szellemek, illetve azok, akik a természet különböző megjelenéseiben laknak. Ez magában foglalja a háztartásban lakó Földi Szellemeket, valamint a temetőkben lakókat. Különleges alkalmak azok, amikor két füstölőt gyújtunk. Lehet ez egy lakásavató, egy általános otthon tisztító, vagy egy olyan alkalom, amikor jelentősen átrendezzük otthonunkat. Vannak rendszeresen megtartott ünnepek is, amikor ezeknek a szellemeknek ajánlunk fel étel és két füstölőt annak érdekében, hogy biztosítsák a békét lakásunk környezetében.

Három füstölőpálca a Yang Szellemekkel, az Égi Lényekkel teremt kapcsolatot. Mivel egy oltár fő feladata a köztünk és a Mennyek közti kapcsolat kialakítása, ezért a három füstölőpálca használata a leggyakoribb. Belső Alkímia szempontjából a Három Kinccsel való munkát jelképezi és támogatja, míg a Mennyei lények felé egyfajta csatornát épít ki, melyen keresztül kapcsolatba juthatunk velük.

Általánosságban a Három Tisztaságnak ajánljuk fel a füstölőket, annak illatát. Ők hárman képviselik a teljes világegyetemet, azaz a Mennyei, az Emberi és a Földi világokat.

Addig, míg nem igazodunk el a Daoista Méltóságok körében, vagy egy szál füstölőt a Nagy Daonak, vagy hármat a Három Tisztaságnak javasolt gyújtani. Mielőtt a következőekben bemutatott szertartást elvégeznénk, ajánlott a Három Tisztaság jegyzetet akár többször is elolvasnunk, és elgondolkodnunk azon, hogy a saját életünkben Ők hol vannak jelen, egyáltalán miért fontosak nekünk. Nagyon fontos, hogy személyes szinten kapcsolódjuk Hozzájuk azzal, hogy felismerjük jelenlétüket az életünkben.

Az Üst és a Füstölő rudak előkészítése után rendezzük gondolatainkat, és alakítsuk ki a jelenlétet a teljes test tudatosításával. Ügyeljünk rá, hogy ne csak figyeljük a testet, hanem érzékeljünk vele, érzékeljük a jelenlétet.

Egy gyertyaláng meggyújtásával folytatjuk.

Füstölőpálca meggyújtása

Vegyük készbe és fogjuk össze a három füstölőrudat, és a képen látható kéztartással gyújtsuk meg őket.

Ha látjuk, hogy már megfelelően meggyulladt, és a tűzből kiemelve is ég még, akkor hessegetéssel, vagy a Füstölő rudak lengetésével oltsuk ki a lángokat, és ne fújással. A fújáskor ugyanis nyál kerül a füstölőre, ami tisztátalannak számít és ez elviszi a szerencsénket. A végén a gyertyalángot szintén legyezéssel ajánlatos eloltani.

Ezt követően vegyük jobb kézbe a füstölő nyelét a hüvelyk és mutató ujjal tartva, majd bal kézzel fogjuk át a jobb kezet.

Az így összefogott füstölőket egy öblös kar-tartásban emeljük a Középső Dantianünk elé.

Összpontosítsunk egyéni kívánságunkra, illetve általános esetben minden lény boldogságára, melynek forrása a Három Tisztaság. A Középső Dantianhez emelt Füstölő ezzel a kívánsággal fog megtöltődni, melyet majd a füst és az illat felemel az Égbe.

Ha tiszteletünket ki akarjuk fejezni egy Istenség vagy valamely Halhatatlan felé, akkor most rá gondolunk, illetve, ha van képe vagy szobra az oltárunkon, akkor három meghajlást teszünk feléje. Ezalatt továbbra is a Középső Dantianünk előtt tartjuk a Füstölő rudakat.

Általános esetben egyszer meghajlunk.

Füstölő dicséret

Az Imák, a Dicséretek és az Igék jelentőségéről, működéséről és használatukról, jó pár jegyzet fog hamarosan megjelenni, mivel ezek az eszközök kapcsolják össze a Középső Dantianben található Szívünk kívánságait a Felső Dantianben lévő Szellemünkkel. Ez a Szellemünk lesz képes kívánságainkat az Égbe repíteni. Addig is álljon itt egy Zhou, azaz Ige, és egy Zan, azaz Dicséret. Az Zhouk ismertebb elnevezése a szanszkrit eredetű Mantra szó.

Mind a Zhout, mind a Zan lehet énekelni és egyszerű hangszerekkel kísérni. Lehet magyarul is olvasni, illetve kínaiul is. Mivel az elmúlt sok évszázad alatt sok Tanítvány és sok Mester énekelte már ezt a két szöveget, maguk a kínai hangok feltöltődtek áldással. Emiatt, ha magyarul szeretjük elmondani őket, akkor is néha érdemes elrezegtetni a kínaiul is.

Amikor hangszerekkel kísérjük, akkor egy fahalat és egy csengőt használunk hozzá.

A jegyzethez mellékelve találunk két hangfelvételt. Az egyiken ének nélkül felolvassák a lenti szöveget, míg a másikon hangszerekkel eldalolják.

Azt, hogy melyiket használjuk, egyéni döntésünkön múlik. Ha mindkettő a Szívünkbe süllyed, akkor az is egy lehetőség, hogy reggel az egyiket és este a másikat mondjuk, vagy énekeljük el.

Az első ének a Zhou alatt, arra a kívánságunkra gondolunk, amit az Égbe szeretnénk repíteni. Főként az utolsó sor során, amikor a „Alázatos Tanítványként átadom üzenetem” rész van.

Miközben továbbra is a Középső Dantian előtt tartjuk füstölőinket, Szívünk szeretete a benne lévő igaz kívánságok ezekbe a füstölőpálcákba olvadnak. Ha jól esik, akkor ezalatt becsukhatjuk a szemünket.

Amikor érezzük, hogy a mellkasunkat, a két karunkat és a pálcákat átjárja ez az erő, elkezdhetjük kántálni valamelyik verset a következők közül:

祝香咒

Zhù Xiāng Zhòu

A Füstölőáldás Igéje

道由心學，心假香傳。

Dào Yóu Xīn Xué, Xīn Jiǎ Xiāng Chuán.

A Dao a Szív által tanulható, Szívünk Illattal viszi üzenetét az Égnek.

香焚玉爐，心存帝前。

Xiāng Fén Yù Lú, Xīn Cún Dì Qián.

Amint a Füstölő ég a Jáde Üstben, Szívünk az Égi Fenség előtt áll.

真靈下盼，仙旆臨軒。

Zhēn Líng Xià Pàn, Xiān Pèi Lín Xuān.

Az Igaz Szellemek alászállnak, Mennyei Zászlójuk köztünk lobog.

令臣關告，逕達九天。

Lìng Chén Guān Gào, Jìng Dá Jiǔ Tiān.

Alázatos Tanítványként átadom üzenetem, mely jusson el a Kilenc Égig.

Egy dobbantás

Miután elkántáltuk valamelyik éneket, bal lábbal dobbantunk egyet. Ezzel a Föld felől erőket indítunk meg az Ég felé, egyfajta járművet, ami a füsttel együtt emeli kívánságunkat. A dobbantás egy pecsételés is, mely véglegesíti és erővel tölti fel kívánságainkat.

A dobbantás után, jobb kézzel helyezzük el az első füstölőt, lehetőleg az üst közepébe. Ezt a füstölőt Yuanshi Tianzunnak ajánljuk fel.

A második füstölőt is jobb kézzel helyezzük az üstbe, az elsőtől nekünk jobbra. Ezt a füstölőt Lingbao Tianzunnak ajánljuk fel.

Végül a harmadik füstölőt a bal kezünkkel tesszük az üstbe, a középsőtől nekünk balra. Ezt a füstölőt Daode Tianzunnak ajánljuk fel.

Ügyeljünk, hogy a három szál egy vonalon legyen, álljanak függőlegesen és legyenek egyenlő távolságra egymástól. Az is lényeges, hogy szilárdan álljanak a homokban, vagy a sóval összekevert rizsben.

Miután igazgatással párhuzamosítottuk őket, egy lépést hátratéve még egyszer meghajlunk, ezzel lezárva a füstölő gyújtás szertartást.

Annak érdekében, hogy az oltárunk élő maradjon, napi kétszer javasolt füstölőt gyújtsunk. Egyet reggel, amikor felébredtünk, és egyet lefekvés előtt. Ez olyan, mintha jó reggelt és jó éjszakát kívánnánk a Három Tisztaságnak, magának a Nagy Daonak.

Mi történik, ha egyáltalán nem, vagy csak ritkán gyújtunk füstölőt?

Olyankor az oltárunk fokozatosan kihűl – akárcsak egy kapcsolat, amelyben már nincsenek szavak, nincsenek gesztusok, nincsen jelenlét. Ha nem figyelünk rá, ez a kapcsolat lassan elhalványulhat.

A füstölő nem csupán illat vagy formalitás, ez egy módja annak, hogy megszólítsuk az Égieket. Nem pusztán tárgyakat mozdítunk, hanem kapcsolatot tartunk ébren. Egyetlen szál füstölő is elég lehet, ha benne van a Szívünk, mivel nem a mennyiség, hanem a szándék és az őszinteség számít.

Természetesen a kapcsolatot a Nagy Daoval nem csak füstölőfelajánlással lehet fenntartani. A lényeg, hogy a Szívünkben lévő Kis Dao érintkezzen a tér Nagy Daojával. Egy füstölő elégetése egy módja ennek a kapcsolatnak a fenntartásához.

Ám ne felejtsük, az emberi élet egyik lehetősége, hogy a bensőnkben lévő erőket megjelenítsük kívül. Ha csak magunkban tartjuk a jóságot, az idővel elenyészik. Daoistaként, minden nap kell valami olyat tegyünk, ami kívül jeleníti meg Szívünk tartalmát, vágyait, örömeit, szeretetét. Egy füstölő elégetése, egy együttérző mosoly valakire, vagy egy ajándék egy jóbarátunknak – mind mind remek lehetőség erre. Minden kapcsolat figyelmet igényel, az is, amely az Éghez fűz bennünket.

Ha többen élünk egy házban, és van egy közös oltárunk, nem kell mindenkinek külön füstölőt gyújtani. Elég, ha egyikünk meggyújt három szálat, és ez már megnyitja a kapcsolatot az Égiek felé. Mindenki más ehhez a híváshoz tud kapcsolódni.

A füstülés nem arról szól, hogy sok füst legyen, hanem arról, hogy jelezzük a jelenlétünket. A füstölő csak eszköz, olyan, mint egy kapunyitás. Ha egyszer már nyitva van, nem kell mindenki külön megint kinyissa. Inkább üljünk le együtt, csöndben vagy szóval, és kapcsolódjunk ugyanahhoz a jelenléthez. Az Égiek úgyis érzik, ki van ott Szívből.

Mit mondjunk az Égieknek miközben ég a füstölő?

Mielőtt megnéznénk, hogy mit üzenhetünk az Ég felé, a legfontosabb tudnivaló, hogy mondanivalónknak legyen hatása, mindvégig fenn kell tartani a teljes test és tértudatosságot. Bezárkózva világunkba, a szavak puszta értelmén lovagolva, imánk hatástalan lesz.

A Mennyekkel való mindennapi kapcsolat lényege, hogy elmondjuk, hogy mi jár a fejünkben, mi van a Szívünkben. Mesélhetünk az életünkről a munkánkról az örömeinkről és a nehézségeinkről. Ne legyen túl bonyolult amit mondunk, egyszerűen és őszintén beszéljünk arról, amit szeretnénk.

Amíg a füstölő ég, az egy jó alkalom, hogy beszélgessünk, vagy csak csendben ott legyünk. Dolgozhatunk is közben, vagy takaríthatunk is, de úgy, hogy közben Szellemünkkel jelen vagyunk az oltáron, a füstölésen. A lényeg, hogy amit csinálunk azt tudatosan tegyük az Égiek jelenlétében.

Vannak, akik ilyenkor zenélnek vagy mozdulatokat gyakorolnak vagy egyszerűen csak ülnek és figyelnek. Ilyenkor az Égiek tanúi annak, amit teszünk és segíthetnek mélyebb megértéshez jutni.

Ha például épp egy játékot játszunk és ezt az időt az oltár közelében töltjük az Égiek akkor is jelen lehetnek. Lehet, hogy közben tanítanak, vagy csak figyelnek, de érezzük a kapcsolatot.

Végül az is fontos, hogy ne tegyünk olyat, ami teljesen más hangulatot hoz az égő füstölőhöz. Ne kezdjünk olyan dologba, ami nem illik az éppen zajló kapcsolatba. Ha az Égiek figyelnek ránk akkor bánjunk ezzel a figyelemmel ennek megfelelően.

Fontos megérteni, hogy amikor füstölőt gyújtunk, azzal jelezzük az Égiek felé, hogy szeretnénk egy kis időt velük tölteni. Ez olyan, mint amikor valakit meghívunk beszélgetni, és jelenlétünkkel kifejezzük a figyelmünket. Ha meggyújtjuk a füstölőt, de aztán elmegyünk, az olyan, mintha vendégül hívnánk egy barátunkat, de közben magára hagynánk őt. Éppen ezért mindig jó, ha végig ott tudunk maradni a füstölő égése alatt. Ha rövidebb időnk van, nyugodtan használhatunk kisebb pálcikát, vagy vághatunk belőle egy akkora darabot, amennyi időt valóban rá tudunk szánni. Ez nem udvariatlanság, inkább egyfajta figyelmesség és tisztázása annak, hogy mennyi időre tudunk kapcsolódni.

Ha az Égiek felé megnyitottuk a teret, a kapcsolat addig él, amíg a füstölő ég. Ha például egy kívánságot vagy szándékot küldünk füstölőn keresztül, annak az ereje addig tart, amíg az illat a térben van. Ha nem tudunk végig ott lenni, akkor legalább azt a szobát ne hagyjuk el, ahol a füstölő ég. Ez is egyfajta jelenlét, tiszteletteljes és finom odafigyelés. Ha ez sem lehetséges, akkor szépen megköszönhetjük az együtt töltött időt, és egy finom kézmozdulattal elválaszthatjuk a füst szálát, jelezve, hogy most lezárjuk az együttlétet. Innentől kezdve a pálcika már csak illatosító, nem hordoz szertartásos jelentést.

Nem szokás eloltani a füstölőt vízzel, és nem is érdemes újra meggyújtani egy már használt darabot anélkül, hogy annak megfelelő keretet adnánk. Ez nem babona vagy félelem kérdése, csupán a kapcsolat tiszteletben tartása.

Ha például egy hosszú, órákon át égő füstölőt használunk, de a szertartás csak fél órás, és utána el kell mennünk, akkor jelezzük, hogy véget ért az együtt töltött idő, és utána nyugodtan elolthatjuk. Ehhez használhatunk egy kis ollót, levághatjuk az égő részt, vagy egyszerűen fordítsuk meg, és szúrjuk vissza a homokba vagy a sós rizsbe. Ezzel a lezárjuk a találkozást.

A részben elégett füstölőket máskor is lehet használni, ha azt tiszta szándékkal, erős jelenléttel tesszük.

Az általunk használt füstölők mindegyikének nyele piros színű, és ezek nem csupán díszítést szolgálnak. A piros nyél azt jelzi, hogy a füstölő személyes kapcsolatot teremt a Mennyei Tiszteletreméltókkal. A füstölő nyelét sosem húzzuk ki azonnal, és egészen a hónap végéig az üstben tartjuk. Ezt az alsó részt a hagyományban füstölőcsontnak, vagy más néven füstölőnyélnek nevezik. Ez a rész nem egyszerű maradvány, hanem fontos kapocs. A kapcsolat, amely az Ég és a Föld között létrejött, így nem szakad meg azonnal, miután a füst elillant. Ez a füstölőcsont hordozza a kezed nyomát, a szándékod lenyomatát, és azt a benső részt, amit az Égi Urak és Úrnők érzékelnek, amikor segíteni kezdenek neked.

Nagyon fontos tehát, hogy ne tisztogassuk rendszeresen és meggondolatlanul a füstölőedényt. Ha mindent eltávolítunk, az olyan, mintha az egész oltárt visszaállítanánk alapállapotba, mintha soha nem történt volna semmi. Ezzel nemcsak a korábbi kéréseink törlődnek, hanem azok az eszközök is elveszítik az erejüket, amelyeket a füsttel való kapcsolat által élővé tettünk.

Ezért, ha eljön az ideje, és a hónap vége közeledik, akkor tisztelettel, kellő odafigyeléssel távolítsuk el a régi füstölőcsontokat. Ilyenkor érdemes egy rövid hálát is mondani az elmúlt időszakban kapott segítségért, mielőtt újak kerülnek a helyükre.

A füstölőedényben összegyűlt hamu az oltárunk lelkének egy finom darabja. Hívják még az oltár lélegzetének is. Nemcsak maradvány, hanem olyan anyag, amely kapcsolatot hordoz az Égi Urak és Úrnők felé. Ezt a hamut időnként különféle célokra is felhasználhatjuk. Ha valaki például védelmet kér, adhatunk neki egy védelmet hordozó írást, és mellé egy kevés hamut is az oltárról, például egy kis erszénybe téve. Ez a hamu nem csupán anyag, általa a Mennyei Segítők felismerik, hogy az illető kapcsolatban állt az oltárunkkal, és ennek alapján képesek követni őt, segíteni neki, és megérteni, mire van szüksége.

A hamu másképpen is alkalmazható. Ha például tisztító céllal szeretnénk eloszlatni egy ártó hatást egy ház körül, akkor egy kisebb zsáknyi hamut előkészíthetünk erre a célra. Előtte azonban érdemes egy újabb füstölő meggyújtásával és őszinte kéréssel az Égi Méltóságokhoz fordulni, elmondva, hogy mire van szükség. Ezután a hamut háromszor az edény fölött az óramutató járásával megegyezően, majd kilencszer azzal ellentétesen körözve áthatjuk ezzel a kéréssel. Ha ez megtörtént, akkor ezt a hamut úgy is használhatjuk, mintha tisztító port szórnánk ki. Finom, könnyű anyag, amely nem hagy maga után szinte semmit, de hatása erőteljes lehet. Ahol szétszórjuk, ott az ártó erők széthullanak, semmimé vállnak.

Van még egy különleges alkalmazása a hamunak. Lehetőséget ad arra, hogy két oltárt összekapcsoljunk egymással. Ha a fő szentély egy adag hamut továbbad néhány tanítványnak, és ők azt beleteszik a saját oltáruk edényébe, akkor az Égi Urak és Úrnők jelenléte azonnal átjárja az új oltárt is. Ez olyan, mintha az erő átszállna egyik helyről a másikra, és megerősítené a Tanítvány szent terét. Ilyenkor, ha a Tanítvány segítséget kér, a főoltár azonnal érzi ezt, mert a hamuban benne van az ő lelkük lenyomata is.

A füstölőtartó edény rendszeres tisztítása fontos része az oltár gondozásának. Ám nem minden esetben célszerű az edényt kiüríteni és a benne lévő pálcikákat eltávolítani. Ha egy nagyobb horderejű szertartás közepén járunk, amely még nem ért véget például, ha valaki számára tisztító, védelmi vagy gyógyító folyamatot végzünk, akkor inkább várjunk, amíg az ügy lezárul.

Ha egy új folyamatot kezdünk, akkor erre a legjobb megoldás, ha nem nyúlunk a már használt edényhez, hanem előveszünk egy másikat. Ezt az új edényt használhatjuk a mindennapos füstölésekhez, amíg a másikban lévő munka be nem fejeződik. Így megmarad a kapcsolat, a folyamat zavartalan marad, és az Égi Méltóságok is érzékelik, hogy a munka még folyamatban van.

Ha túl korán tisztítjuk ki az edényt, az olyan, mintha félbeszakítanánk egy fontos beszélgetést, vagy elengednénk valakinek a kezét, aki még vezet minket. Az ilyen megszakításnak komoly következményei lehetnek, különösen akkor, ha nemcsak mi magunk, hanem mások is részt vesznek az adott szertartásban.

Természetesen időnként jó, ha átszitáljuk benne a homokot, és eltávolítjuk a kiégett füstölőpálcikák apróbb darabjait. Ezt gyengéden, figyelemmel végezhetjük, anélkül, hogy az egész edényt ki kellene ürítenünk.

Amikor kidobunk bármit az oltárról, akár hamut, füstölőpálcikákat vagy más hasonlót, előfordulhat, hogy ezekben még mindig marad egy kis kapcsolat velünk. Ha ezek olyan helyre kerülnek, ahol zavaros vagy ártó hatások vannak, akkor ezek a hatások az oltárunkat, így minket is károsíthatnak.

Annak érdekében, hogy elkerüljük ezeket a hatásokat, használhatunk egy egyszerű módszert, amellyel minden kapcsolatot le tudunk zárni, mielőtt ténylegesen kidobnánk ezeket a dolgokat. Álljunk az oltár elé, és mondjuk el az Égi Méltóságoknak, hogy most elengedjük ezeket a tárgyakat, és dobbantsunk jobb lábbal háromszor. Ez elindítja azt a folyamatot, amelyben minden régi kapcsolat lezárul, és a kidobott darabok már nem kötnek össze minket semmivel.

Mi történik, ha a füstölő elfogy, mielőtt befejeznénk a kántálást vagy a szokásos szertartásunkat? Ilyenkor egyszerűen új füstölőt gyújtunk, és folytatjuk, amit elkezdtünk. A kapcsolat nem szakad meg, ha Szívből és a test és a tér tudatosításával folytatjuk a munkát.

Használhatunk akár füstölőtekercset is, amelyet összekapcsolhatunk a már égő pálcikákkal. Ezek a tekercsek általában 2–4 órán át is égnek, így bőséges időt adnak arra, hogy elmélyülten és nyugodtan dolgozhassunk. Ez a megoldás akkor is jól jöhet, ha hosszabb szertartást végzünk, vagy ha szeretnénk folyamatos jelenlétet biztosítani az Égi Urak és Úrnők felé.